Elmondanátok a véleményeteket ezzel a hazugságokkal teli szakítással kapcsolatban?

Az ex-barátom 9 hónap után kb egy hónapja dobott ki, szinte derült égből villámcsapásként ért. Voltak gondjaink, ami főleg azért volt, mert az utóbbi időben buli után nem tudtam, hogy hol van és többször is kerestem, mivel aggódtam miatta. Azután pedig mikor nem tudtam elérni órákig minden ok nélkül, akkor kiakadtam és zaklatott voltam. Mielőtt szakított, azt mondta hogy egy napra ne találkozzunk, mert neki idő kell, hogy 'visszaszerezze a kontrollt az életében'. Ezután kiderült, hogy bulizni volt egy csapattal. Azzal az indokkal szakított, hogy én 'megmérgeztem a kapcsolatunkat' és hogy úgy érezte hogy 'üvegszilánkokon lépkedett', hogy én érzelmileg zsaroltam és hogy túl sok intimitást akartam stb. Ezután közölte, hogy ő már nem szeret egyébként is. Meg hogy nekünk eltérő az életünk (eddig nem volt az, de akkor kitalálta, hogy ő egyetem alatt napi hat órákat akar játszani munka mellett, utána meg azt, hogy ő majd 18 órákat akar dolgozni, ha majd teljes munkaidős lesz - természetesen videójáték-iparban) Akkor még próbáltam helyrehozni, amilyen hülye vagyok, könyörögtem is, de nem érdekelte. Ezt követően a következő alkalomkor, mikor elvitte a cucca egy részét, arra módosított, hogy ő nem akar most kapcsolatot, sem komolyat, sem pedig egyéjszakást. Egy ideje már ebből a helyzetből gyógyulgatok, nagyon kikészített, mivel meg tudtuk volna oldani a dolgokat, én szerettem és mindent megtettem érte, amit tudtam, még sokszor főztem és mostam is rá, én biztattam hogy keressen jobb részmunkaidős állást és mindig mellette voltam. Most pedig ennek a tetejére kiderült, hogy fent van tinderen (aki nem tudja, lényegében egy társ- és egyéjszakás kaland kereső)és ez megint eléggé kikészített, mikor elvileg nem akar semmit. Ti mit gondoltok erről a helyzetről? Én higgadtan végiggondoltam, de arra jutottam, hogy én nem mérgeztem meg a kapcsolatot semmivel, nem voltam hibátlan, de mindig őszinte és törődő voltam.