Normális ez? Mit tegyek?

1 év után rá kellett jönnöm, hogy nem tudom tovább csinálni ugyanúgy, ahogy az elején. Rájöttem, hogy nem mellette szeretnék megöregedni, nem tudok mellette olyan életet élni, amilyet szeretnék.

Egy ideje foglalkoztat már a szakítás gondolata, valami mégsem engedi meglépni.

Talán a félelem, hogy milyen lesz nélküle, vagy az a szeretet (nem szerelem), amit még érzek iránta, vagy az emlékek. Normális dolog ez? Önző lennék emiatt?

Mit kéne tennem? Teljesen tanácstalan vagyok és elkeseredettnek érzem magam. A lelkiismeretem is bánt, nem akarok neki fájdalmat okozni, hisz nem tett ellenem semmit.