Most ezt komolyan gondolja?

Kb 2 és fél évet voltam együtt a "párommal" lassan az exem lesz mert 2 hónapja csak a kinlódás megy köztünk. Nem akarok regény írni. a kapcsolat azért nem működött mert ő mindent próbált nekem megszabni, én buta egy ideig hallgattam is rá és besokalltam mert elnyomtam önmagam, boldogtalan lettem teljesen. Próbáltam sokszor kilépni, de nem voltam elég határozott. Most 1 hete ismét beszélgettem vele, tegnap eljött hogy próbáljuk már megbeszélni, vele volt a haverja; és mondtam neki hogy én addig nem megyek ki amíg az a srác el nem megy, ez nem tartozik senki másra csak kettőnkre. Utálom mikor más hallgatja a vitámat vagy bele szól. Nagy nehezen elküldte. Beültem a kocsiba, és megláttam egy energia italos flakont. Egyből kérdeztem tőle hogy: Mi az a haverodnak nem mondod hogy nem ihat ilyet mert egészségtelen? Jaj ő a haverom, neki minek szóljak bele az életébe. Akkor nekem minek szólsz bele???? Mert neked megmondhatom ha nem tetszik szállj ki a kocsiból és hagyjuk egymást. Kiszálltam és bejöttem.

Hetente max 2-3 dobozzal iszok, úgy tesz mintha napi szinten meginnék 10et, nincs szívproblémám meg semmi amiatt nem ihatnám.

Volt olyan is h náluk ettünk és a másodikhoz elővettem ey lapos tányért és villát. Erre nekem esett hogy én milyen egy elkényeztetett p*csa vagyok hogy anyámék mindent a seggem alá raknak.

És ehhez hasonló dolgai vannak, komolyan azt hiszi h mad más csaj eltűri neki ezeket? És tök fapofával mondja még én érzem magam hülyének...teljesen természetesnek veszi hogy mindent megmond.. ez csak nekem természet ellenes? Ennyire baj h van egy kis öntudatom? 21/L