Van remény ezek után?

Viszonylag rövid, de annál érzelem dúsabb, hatalmas szerelemről beszélünk. Minden működött, nem volt 3. semmi súlyos. Viszont sok apróságon vitáztunk, amik úgy alakultak ki, hogy szóba került vmi, v kérdeztem és ő nem értve a kérdést igazán, v nem értve azt h nekem ez miért fontos, felhúzta magát és ő minden ilyen beszélgetést vitának könyvelt el, pedig szerintem nem voltak azok. Ő ezért szakított velem egy újabb ilyennél. 2 napja tart ez, ő azt mondja most egyedül akar lenni, ezt magában kell megoldani és úgy érzi magát mint egy átvert szar és csalódott, mert h ő csak egyet kért. Nem tettem ekkora bűnt, rém igazságtalannak érzem ezt, kérleltem h legyünk túl ezen együtt, változtatok. Jelenleg ott tartok h belehalok ebbe, ő az életem értelme, semmire nem vagyok képes nélküle és nem tudom ezt feldolgozni. Mindenről ő jut eszembe és kitépném a lelkem. Szégyen nem szégyen az öngyilkosság is eszembe jutott. Nincs már erőm újrakezdeni az életem. És külön fáj h ő még mindig a saját viharaival van elfoglalva és egy percig nem aggódik értem.. Vhol úgy érzem sosem szeretett igazán, ha ezért eldob, viszont láttam és éreztem h szeretett... Bármit megtennék h visszakapjam. 29/L