Szerintetek érdemes még harcolnom érte?

Kezdem a legelejéről, hogy tiszta legyen. Alapjában mindig jó kapcsolat volt a miénk. A legelején még simán elfogadta, hogy ilyen kicsapongó életet élek... Nagyon sokat jártam el hétvégente a haverokhoz inni. Ő a legelején nem is foglalkozott ezzel. Úgy volt, hogy nekem is jár ennyi. Ahogy teltek a hónapok 1er kevesebbszer mentem ki, de azét 1 hónapba 4-5 alkalommal, ezek nem minden alkalommal történtek berúgásokkal. Telt múlt az idő és 1,7év után oda költöztem náluk. Pár hónapig nem jártam ki, és ettől még jobb lett a kapcsolatunk. Telt-múlt az idő és ismét elkezdtem kijárni, de mint jófiú ként, csak a társaság véget. Alkohol nem fogyasztottam. Eléggé rendszeressé vált és már azért 2-3sör le is csúszott csak a jobb hangulat kedvéjért. Eltelt párhónap és azon kaptam magam, hogy már majdnem minden hétvégén kint ülők a haverokkal és iszunk. Ő minden egyes kimaradást megaláztatásnak vett és annak, hogy én nem szeretem igazán. Azt meg kell jegyeznem, hogy kimaradások ritkák voltak, tán az összeköltözésünk után kb. 10 alakalom, ami nagyon durva berúgással járt. Amikor általában ki mentem tartottam magam a megbeszéltekhez (időbe otthon lenni). összeköltözésunk után 1.5évre rá ébredtem, hogy nem tehetem ezt vele, hisz fáj neki, hogy még a haverok nagy szerepet töltenek be az életembe. (Az előtt nem is sejtettem. Csak ő nem akart magához láncolni és a nyakamba lihegni... észre sem vettem, hogy mennyire ki van. ÍGY 4-4.5 év után mérlegeltem. Már nem mentem sehová és csak ő volt. Boldogok voltunk nagyon. Igazi nagy szerelem volt a miénk. Voltak nézeteltérések apróbb dogok, de az hol nincs.... Egyszóval sínen volt minden. eltel 2-3hónap és megbeszéltük, hogy babát akarunk. Rá nem sokra kiderült, hogy babát várunk. Azt az érzést el sem tudom mondani. Hihetetlenül boldogok voltunk. De rá sajnos 2-3hétre kiderült hogy nem él az embrió és el kell távolítani. :( Egy világ tört össze bennünk. Egy hónapig tartottuk egymásba a lelket. De utána én nekem még jobban összeszaladtak a dolgok elveszítettem a munkám.... Padlón voltam lelkileg és ennek következtében kimentem sörözni. Csúnyára sikerült és még probléma is lett belőle. Rendőrségre kellet járnom. Ő már ezt egy picit nehezen tudta megemészteni, de megbeszéltük, és megígértem neki, hogy soha többet nem teszem ki magunkat ilyennek... Teltek a hónapok és rendben ment minden. De munkát akkor sem sikerült találnom ez az eset után elég hosszú ideig fen állt (alkalmiak voltak 1hónaposak). De semmi állandó. Elkezdtem kikészülni a pénzhiány végett és már néha igen bunkó módon beszéltem vele. Össze zavarodtam teljesen és már az érzéseimbe sem voltam biztos. 10hónap eltelte után haza jött az egyik haverom külföldről és össze futottam vele puszta véletlenből. Elkezdtünk sztorizni sör mellett. Sejtettem, hogy rossz vége lesz, de akkor már nem érdekelt. Átmentünk abba a kocsmába ahol 10hónappal korábban volt a baj. Rittig, hogy beléjük szaladtam.... Szóváltás volt csak, de ki hívták a kékeket. Be vittek kihallgatni, de erősen ittas voltam, meg ugye nem történt semmi tettleges, így nem tudtam mit mondani.... Kaptam 48óra elzárást fogdán, mert az 1ik érintet ismerős volt a kékeknél. Ahogy tisztultam úgy tudatosult bennem, hogy már nem fog vissza fogadni. Össze törtem eléggé... Mikor ki engedtek tárgyalás után haza mentem. Sírt kész volt ő is. Próbáltam vele beszélni, de ő nem akart látni. Elmentem otthonról ki szellőztetni a fejem. 2-3óra eltelte után haza mentem, feltettem mindent egy lapra. Elmondtam, hogy mennyire fontos és szeretem és tényleg megváltozok csak ne engedjen el. Megtört.... Elkezdtünk újra tervezni egymással én úgy éreztem, hogy rendben van ismét minden. Kaptam 1 lehetőséget, hogy külföldre menjek dolgozni. Gondolkoztam rajta sokat. Nem akartam egyedül hagyni. (Azért azt tudni kell, hogy együtt létünk alatt 2X voltam pesten több hónapot és voltam 1szer németbe). De megbeszéltük, hogy ha akarunk v.mit az életben (1 saját kis turkáló). Akkor még most utoljára ki kell bírnunk, hogy későbbiekben okés legyen minden. Így el válaltam a munkát. Bár ne tettem volna.... Kiderült, hogy fele annyi pénzért és sokkal több levonásokkal kellett volna számolnunk havi szinten. Mérlegelnem kellett... haza mentem. Haza érkezésem után észre vettem, hogy v.mi nem nincs rendben nála. Egyre jobban távolodott tőlem és rá 2hétre rá kimondta, hogy a részéről vége. Már nem Szerelmes belém. Erre, akkor jött rá mikor kint voltam. Világ dőlt össze bennem. Értetlenül álltam előtte és bőgtem meg minden. Igen bőgtem! Egész életembe csak ő tudod meg sirattatni :( Nem tudtam mi tévő legyek. Én megtettem mindent, hogy helyre hozzuk, de ő már nem akarta... 2hónapot laktam náluk úgy, hogy nem voltunk együtt. Gondoljátok el, hogy 1 ágyba is aludtunk :( Végem volt. Virágtól kezdve mindennel próbálkoztam, de semmi. 2hónap után ki mentem németbe melózni,de nem tudtam távol lenni tőle így haza jöttem. Vissza akartam kapni. A kapcsolatunk még ebben a helyzetben is jó volt, nem ment a kutya macska harc az ő részéről sem. Jártam fel hozzá beszélgtni.... JAAA MAJDNEM ELFELEJTETTEM! AMIKOR ÚGY MENTEM KI NÉMETBE, AKKOR ÚGY VÁLTUNK EL, HOGY CSÓKOLÓZTUNK MEG SÍRTÜNK MIND KETTEN. Na vissza a folytatáshoz:) Szóval jártam fel hozzájuk... Mindent megtettem, hogy vissza jöjjön. Pár napra a sokadik próbálkozásom után közölte, hogy neki van valakije, igaz 1szer találkoztak és 1 csók is elcsattant. De a srác ép ment ki külföldre összejövetelük után egyből dolgozni... Így csak telón és közösségi oldalakon tartották a kapcsolatot. Végem volt ezek hallatán. Egyáltalán nem így ismertem, hogy ő képes ilyenre. Ott hagytam szó nélkül. 2NAP gondolkozás után össze állt a fejembe a kép. Ők már akkor elkezdtek kavarni mikor én tavasszal ki mentem külföldre. Rájöttem, hogy miért állt ellen annyira minden egyes próbálkozásomnál, még 1 napot dühöngtem magamba és felhívtam, hogy beszélnünk kellene... Felmentem nálunk és mondtam neki, hogy mikre jöttem rá és hogy mennyire hányinger amit tett... Kiosztottam igen. Úgy voltam vele, hogy ezt nem tudom már megbocsátani akár mennyire is szeretem és fáj. Elkezdtem kicsit össze kapni magam lelkileg és agyilag... Mondhatom a padlóról kellet felállnom. Részleteket nem írok, mert nem fényezés áll a szándékomba. Elkezdtem meló után nézni... rá 2hétre kaptam 1 állás Győrtől 35km-re. Tudtam, hogy mennem kell. Bíztam magamba. Egyszóval elkezdtem, rendbe hozni az életem. 2hónapot vagy lehet hogy 3at is úgy éltem , hogy magamon kivül voltam. (mint 1 élő halott kb.) igen nagy lelki fájdalmaim voltak. Ja a kettő hónap a náluk töltött idő + kb 1 hónap. Na de nem is ez a lényeg. juliús végével költöztem le. Nagy döntéseket hoztam és változtattam sok mindenen. Önértékelésem 180fokot vett. Mondhatom más ember lettem. De még most is 1 a célom vissza kapni... Nem telik el úgy nap hogy nem gondolok rá többször is. Még mindig csak ő van a gondolataimba, de már megtanultam kezelni az érzéseimet. A háttérbe most azon dolgozom, hogy hogyan is tudnám vissza szerezni. KB. 3-4HETE nem zaklatom, hogy mennyire szerelmes vagyok.... Nem is beszélünk. Úgy döntöttem adok neki 1 kis időt, hogy ő is feltudjon lélegezni abból a nyomulásból amit kapott... Most sok cikket olvasok, hogy hogyan lehetne újra kezdeni. Még e-book könyv csomagot is megvettem. Hogyan szerezd vissza az exet című kötetet. Ajánlom mindenkinek. mert sok hasznos és használható dolog van benne. 1szóval sínen van az életem karrier szempontjából és saját magammal is jól meghaverkodtam.:) Csak még ő bizonytalan... Na egy kicsit róla is írok, hogy ő hogy áll most. A palijával elég szép virtuális kapcsolatot él... de azért most 1 kicsit a kedvemet törték, mert a srác átmenetileg haza jött pár hétre és tudtam meg dolgokat, hogy az exem azóta reggel este vele van. Ez megviselt 1 picit, de tisztáztam magamba, hogy ők még most 1 párt alkotnak és mi nem vagyunk együtt, ebből adódóan tök normális hogy együtt vannak. Az exem érzéséről nem tudok semmit. fogalmam nincs róla, hogy gondol-e rám vagy talán még hogy hiányzom is neki. Tényleg nem tudok. Ennek ellenére hajtom a célom, hiszem, hogy vissza tudom szerezni. Bevallotta a legutóbbi beszélgetésünknél, hogy örül neki, hogy megváltoztam. (nincs cigi, nincsenek haverok és ebből adódóan nincs ivászat) ja és tele vagyok célokkal amin minden nap dolgozom. Ez a 4hónap teljes mértékbe más emberré tett. Remélem, hogy leszünk mi még együtt... Mindenesetre én bizakodó vagyok. Hát ennyi lett volna az én kis sztorim.