Mit tegyek? Kezd nagyon kínos lenni a helyzet

29 éves nő vagyok. 24 éves koromban szakítottam az életem szerelmével. Olyan szerelmes sose voltam mint akkor, lehet sose leszek már. Ragyogtam a boldogságtól, mindent megtettünk volna egymásért a párommal. 16 éves korunkban jöttünk össze, majd szakítottunk és utána alakul ki a legnagyobb szerelem, ami később tényleg tombolt 4 évig.

Majd jött a mélypont, kikészítettük egymást, nagyon ronda veszekedéseink voltak szóval szakítottunk.

2 évig nagyon a padlón voltam, főleg hogy megtudtam hogy megnősült és lett egy csodaszép kislánya.

Erre mit ad Isten tavaly elköltöztem, és kb 1 hónapra rá észrevettem, hogy abba az utcába lakom, ahol az exem a pici családjával. Oké. Gondoltam semmi gond, régen volt felnőttek vagyunk. Na ez így is történt, teljesen közvetlenül tudtunk/tudunk beszélni, de eszembe se jutott hogy esetleg újra lehetne valami. Viszont az a baj, hogy amióta megismertem a kislányát, azóta a kislány szó szerint rajong értem. Sír ha nem lát, hisztizik ha épp nem jöhet át hozzám.

És hát így folyamatosan az exemmel is találkozok, és totál kétségbeejtő, hogy pl. Elhív a Balatonra, hogy menjek velük... Nem tudom rendben van e a házassága, eszembe se jutna megkérdezni mert nem célom szétszakítani a családot. De egyszerűen valahogy mindig együtt vagyok velük. A kislánnyal meg az exemmel. És még ha semmit se akarok tönkretenni, azért az az érzés amit éreztem, még mindig bennem van valahol mélyen. És lassacskán tör felfele...

És lehet beképzelem, de mintha az exemnél is ezt érezném. Össze vagyok zavarodva. Mit tegyek?