Elvesztettem mindent! Van mególdás vagy itt vége az életnek?

Adj időt magadnak!Egy kapcsolatot is meg kell gyászolni. Sírd ki magad aztán irány társaságba!Az a legrosszabb ha otthon szomorkodsz egyedül.

Elvesztettél mindent? Tényleg, biztos ez? Engem a barátom Londonban rakott ki a lakásból, összecsomagolva a holmijaimat, pedig semmit nem csináltam (bipoláris volt). Hat napot hesszeltem a reptéren, mire haza tudtam jutni, karácsony volt, nem tudtam azonnal jegyet venni. Mégsem vesztettem el mindent, bár akkor úgy tűnt. Két hónapja voltam kint, kezdő fizetéssel egy lepukkant pubban, otthon felmondtam a jól fizető, szeretett munkahelyemen, visszamondtam az albérletet... Szóval ne süppedj el a depresszióban, nem vesztettél el semmit, csak a volt barátod és családját, pár embert csupán. Adj időt magadnak, ahogy az első mondta, de ne keseregj folyton, ne gondolj rájuk, nem visz előre, sőt, inkább csak leragaszt a múlthoz. Fel a fejjel! Találkozz a barátaiddal, bulizz, tombolj, ismerj meg új embereket (nem párkapcsolati célzattal), hódolj a hobbijaidnak, találj újakat, tölts időt a családoddal, dolgozz, edz, ahogy írtad is. Sok sikert!

Igen, jól mondtad, senkinek nem tesz jót. Sem neked, sem neki. Ők az ő családja, nem a tiéd, akármennyire is jó, családinak tűnő volt a viszony.

Közhely de az idő fog csak segíteni. Voltam én is hasonló cipőben hidd el a tragédia nem itt kezdődik. Túl lehet élni és túl is fogod!

Ne nyígj már. Öt év múlva ki fogod röhögni magad, főleg, ha újra szerelmes leszel. Mert leszel, hogyne lennél, ettől még jobban is. Ugyanígy viselkedtem pár éve, mint te, nagyon szánalmas volt. Azóta viszont el sem tudnám képzelni, hogy újra összeálljak az exel.