Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelkiismeret-furdalásom van, amiért szakítani készülök a barátommal. Tudom, hogy nagyon meg fogja viselni. Más emberek hogy szokták ezt intézni?
Fél éve vagyunk együtt. Ez alatt elég jól megvoltunk, semmi nagyobb vita, vagy konfliktus nem volt. Csak én már nem érzem azt amit az elején, egyre inkább szemet szúrnak a negatív tulajdonságai, az utóbbi időben gyakran felidegesít a vislekedésével. Összességében rájöttem, hogy mégsem illünk össze. Konkrétan megindokolni viszont nem tudom, hiszen nincsenek látványos párkapcsolati problémáink.
Az a baj, hogy neki én vagyok az első barátnője, nagyon szerelmes belém. Párszor próbáltam már beszélni vele arról, hogy mit érzek, szerintem mostanában a vislkedésemen is látszott, hogy már nem vagyok boldog vele, de neki ezek nem tűntek fel. Nagyon a saját világában él, és nem nagyon van érzelmi intelligenciája. Szóval derült égből villámcsapásként fogja érni a szakítás, mert ő már teljesen természetesnek veszi, hogy mellette vagyok, és mivel nem vette észre, hogy az én érzéseim megváltoztak, nem tudom, hogy fog majd reagálni. Eddig sem volt szerencséje a lányokkal(kezdem megérteni miért), és félek, hogy most ha én kidobom, akkor kb. soha többé nem fog senkiben megbízni. Egyszerűen nem tudom hogy csináljam, mit mondjak, mivel indokoljam a szakítást, és nem tudom, ő hogy fog ezután talpra állni. Az a baj, hogy tényleg van egy elég hülye stílusa, amúgy jó ember, de tipikusan az, akire nem ragadnak a lányok. (Mindketten húsz évesek vagyunk.)
Ez olyan mint a ragtapasz. Kár nyúzni, egyszerűbb gyorsan letépni. Egyébként ha azt érzed, hogy nem illetek össze, akkor meg is tudod indokolni, hogy mi nem tetszik. Nekem eddig az vált be, hogy ezeket felsoroltam. Persze nem úgy, hogy büdös bunkó vagy, hanem pl én nem arra vágyok, hogy... vagy különböző az életfelfogásunk, mert amíg te... addig én.. és így tovább. Persze lehet álltatni a bejáratott hazugságokkal, mint elmúltak az érzelmek, jobbat érdemelsz nálam, szabadságra / időre van szükségem, stb.
De ne halogasd sokáig. Ő csak még jobban belédszeret, te pedig csak még jobban megutálod. Nekem nem féléves hanem sokéves kapcsolatból nem sikerült "időben" kilépni, így a jó emlékek helyett csak egy halom szenvedés jut eszembe ha rágondolok.
Hejjj de ismerős ez nekem... ugyanígy voltam én is, de már túlléptem, és nem bántam meg, sőt.
Dehogynem tudod megindokolni, hogy miért akarsz szakítani. Írtad itt is, hogy idegesít a viselkedése, hogy van egy elég hülye stílusa, nem vagy boldog vele, nem szereted... mi kell még? A legfontosabb, hogy szakításnál igenis mondd el őszintén az okaidat, ne beszélj mellé - ezzel SEGÍTESZ neki, hogy ő is láthassa, mi volt a baj és a következő kapcsolatában már okosabb legyen. Sajnos a fiúk ilyenkor képesek tényleg azt hinni, hogy "azért, mert én túl rendes vagyok", vagy valami hasonló baromságot. Ezért kellenek a valós okok!
A fiú pedig talpra fog állni, ne aggódj. Először persze rossz lesz neki, de túl fogja élni, ez egészen biztos. Neked most magaddal kell foglalkoznod. Nem áldozhatod fel magad, ne maradj vele szánalomból!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!