Lelkiismeret-furdalásom van. Jogosan?

Bocsánat, hosszú lesz. A lényeg az utolsó bekezdésben van. :)

A barátommal 2.5 hónapja vagyunk együtt, minden tökéletes, elsô látásra szerelem volt. Szép lassan haladunk, nem sietünk el semmit.

Nem erôltet semmit, megértô, romantikus, kedves, szeret, stb. Én vagyok az elsô barátnôje.

Nekem volt egy rövid (táv-)"kapcsolatom", amelyben a srác nagyon sok dologra kényszerített, amit nem szerettem volna megtenni, beleértve a nyelves csókot is. Vele az elsô igazi találkozás után szakítottam, de elég mély nyomot hagyott.

Emiatt (is) félek a nyelves csóktól, nem merem megtenni. Ezt tudja a mostani barátom is.

A másik ok: félek, rosszul csinálnám.

Az ajkakkal való hosszú csókokat imádom, éjjel-nappal csókolnám a barátom puha ajkait.

Szinte mindig hülyéskedünk a barátommal (birkózás, fogócska, egymás piszkálása, stb.).

Ma betettem a hideg kezem a mellkasához a házunktól 100m-re, erre ô is betette az övét a hátamhoz. Mosolyogtunk, magához húzott, azt hittem, azért hogy adjon egy puszit az ajkaimra, de bedugta a nyelvét a számba bosszúból (játékból).

Ez sokkolt. Tudja, hogy félek a nyelves csóktól, és az erôltetéstôl is.

Emiatt csalódtam benne és szomorú lettem. Nem kért bocsánatot, pedig tudja, mennyire rosszul esett.

Nagyon lelkiismeret-furdalásom van, amiért ez rosszul esett. Egyébként tudom, nagyon szeretné, de nem szeretne erôltetni semmit.

Szerintetek jogosan lett lelkifurdalásom?

17/l, 17/f