Hogy tudnék túllépni azon, hogy a volt pasim már csak egy barátot lát bennem?

Sőt úgy érzem a rövid kapcsolatunk alatt is csak ennyit érzett, és mintha csak egy pótlék lettem volna.

Olykor mondott olyat amiből arra következtettem, hogy csak nem, meg hívott és keresett, .... aztán meg mintha kicserélték volna.

Jól kijöttünk egymással, de nem érdekeltem annyira mint ahogy ez elvárt lett volna.

Nekem pedig voltak érzéseim, amit jobbnak láttam kordába tartani.

Jó viszonyba váltunk el. Rendeztem magamban, hogy nem több mint egy ismerős/barát. Azóta többször felhív, baráti jellegű beszélgetések, eleinte tudtam is kezelni ezt a dolgot.

Majd jött egy kis manipulálás és nála kötöttem ki. Volt hogy szexeltünk, de volt hogy csak együtt töltöttük az estét.

Hogy miért? Mert nem akart egyedül lenni.:/

De igazából azt sem akarja hogy legyek neki, mert akkor tenne érte!

Én sosem hívom fel, Ő keres ha eszébe jutok. Ha néhány napig nem keres, hiányzik. Ha meg hív, egyfelől örülök, másfelől meg azt gondolom hogy inkább ne hívna, mert így nekem csak rosszabb!

Ha meg több napig nem keres, akkor meg mire már kezdek beletörődni és "túl lenni rajta" akkor meg hív!

Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy úgy érzem elég sokat tettem a kapcsolatba és ez nem jelentett számára semmit. Mert még azt is megkockáztatom, hogy az exe miatt sóvárog, de annak már egy éve és én csak egy búfelejtő voltam!

LEgjobb lenne nem beszélni vele! Még jobb lenne ha fejben megerősödnék, és kizárólag ismerősként bánni vele, ismerőst látni benne.

És nem 1-2 kedves szó után a karjaiba rohanni, azt gondolván hogy nah csak akar vmit!!

Mert én ezt már nem bírom, hogy egyszer barát, máskor "ágyas"!

Tudok ismerősként viselkedni, csak akkor ne akarjon mást!!!

Mert amíg "van", nem tudok továbblépni!

31