Jó döntés volt?

Szerintem kényelmes támaszod volt, nem szerelmed.

A tűzön-vízen-át és a jóban-rosszban valahogy nem érződik magyarázatodon.

Ha úgy érzed, be kell fejezni, akkor be kell fejezni. Akkor is, ha nem tudsz konkrét okot mondani, csak az "érzés" van. Nem házasok voltatok, csak együtt jártatok. Az pedig azt jelenti, hogy keresitek az igazit, nincs kölcsönös elköteleződés, gyerek, stb.

Ha valamit hibáztál, akkor azt, hogy nem hoztad meg ezt a döntést már hamarabb, és így mindketten éveket vesztegettetek el olyan valaki mellett, akiről tudni lehetett, hogy nem ő lesz a párotok. Viszont ez nem csak a te hibád, ha a leányzó kinyitja a szemét, láthatta volna ő is, hogy innen lépnie kell.

A kérdező nem írta, hogy ő férfi-e vagy nő. Érdekes, hogy a többség nőre asszociál, aki most kirúgja a szegény, "már nem elég jó" pasiját. Tévednek.

Miért kellene tűzön-vízen át kitartani egymás mellett? Az még a katolikus egyházban is csak a házaspárok esetében elvárás. 18-19 évesen egymásba szerettek, aztán vége lett. Ez nem nagy csoda, és nem is jellemhiba. Kevesen maradnak örökre együtt az első szerelmükkel, és ők is az együttjárás egy bizonyos pontján döntenek erről. Remélhetőleg döntenek, nem pedig csak "úgy alakul", mert az utóbbi esetben az "örökre" még a szokásosnál is kétségesebb kimenetelű.

Ha közös megegyezés alapján döntöttetek, akkor nem értem a kérdést. Már megtörtént, nem?

Az, hogy van-e közös témátok, nem ezután fog kiderülni - elvégre 7 éve vagytok együtt-, és még csak nem is diplomafüggő. Ha mondjuk mérnökként összejössz egy bölcsésszel, akkor sincs közös felület:-) A műveltség, az érdeklődési kör nincs egyetemi végzettséghez kötve.

Az angoltudás pótolható, pláne a ti korotokban, én felnőtt fejjel tanultam (más nyelvből volt nyelvvizsgám, már gimiben.)

Sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy te karrierista vagy, ő pedig nem, ő valszeg családot szeretne, békés életet itthon, a famíliája közelében, a te hazai kötődésed viszont sokkal gyengébb. (Azzal ne áltasd magad, hogy a majdani családodért akarsz karriert, ez senkire sem igaz:-)) Ez az, ami nem összeegyeztethető kettőtök között, és ezért volt jó döntés. Kicsit meglepő, hogy csak most derült ki, a lánynak talán jobb lett volna, ha nem kötöd le évekig úgy, hogy tisztában vagy a hosszútávú kapcsolat lehetetlenségével. Neked 26 évesen könnyű, neki, ha valóban olyan beállítottságú, mint feltételezem, 25 évesen már az esküvőt lenne jó tervezni, olyannal, aki úgy fogadja el és szereti őt, amilyen, nem a nagy nehezen megszerzett diploma átvétele előtt jön rá, hogy "kevés" hozzá.

Ha 100%-osan biztos vagy benne, hogy ez a te utad (külföld, karrier), akkor jól döntöttetek. Ha itthon maradsz a kedvéért, folyamatosan motoszkálna benned, hogy hol tarthatnál már, ha az eredeti elképzelésnél maradsz, és óhatatlanul haragudnál rá, mert visszatartott. Az első hullámvölgynél (ami minden kapcsolatban van) robbanna a bomba.

Ha tényleg egymásnak teremtettetek, jó eséllyel megoldódik az ügy, így vagy úgy. Bár ha ennyire különbözők az álmaitok, a jövőbeni elképzeléseitek, nem nagyon működhet ez a kapcsolat, egyikőtöktől sem lehet elvárni, hogy adja fel a másik kedvéért.