Miért szakított velem, miért hitegetett? (lent)

Nos, ez egy bonyolult történet lesz. két hónapja szakított velem 8 év és két és fél év jegyesség után a vőlegényem, fiatalon jöttünk össze, 15 voltam, ő 17, tehát most 23 vagyok. Ezen már nagyjából túltettem magam, nem is erről szól a kérdés, hanem arról az illetőről, aki ebben nagyon sokat segített.

Ő egy volt gimnáziumi osztálytársam, aki 7 éve szerelmes volt belém és utána évekig nem tudott elfelejteni. Ezt sosem bontakoztattuk ki, mert nem csaltam volna meg az exemet, szerettem is nagyon.

A szakítás után, pontosan két hónapja írtam ennek a fiúnak, két órával később már találkoztunk, de csak mint régi barátok. Ő szeptemberben lett lapátra téve egy 2 éves kapcsolat után, amit elmondása szerint nem tudott még teljesen feldolgozni.

A találkozásunk után rengeteget leveleztünk, nagyon jó volt vele és vicces, mindenben passzoltunk, lelkitársak voltunk mindig is, és az első találkozás után pár nappal ismét találkoztunk, mivel elárulta, hogy ő is meg akarja próbálni velem, bepótolni ezt a hét évet, örülni egymásnak, egy párként élni és "hajtogatni, hogy megérte várni". Elcsattant az első csók, alig egy hónapja pedig "hivatalossá" tettük a randizást, egy pár lettünk. Folyamatosan kinyilvánította, mennyire hiányzom neki, milyen jó velem, percekig nézett folyton mosolyogva, hogy ekkora csoda nem történt vele, minthogy végre velem lehet. Láttam a szemében, láttam a lelkében... Azt mondta, feltöltöttem lelkileg, hogy nem volt tisztában magával, de általam rendbe jött, hogy boldog. Eltervezte a nyarunkat, a napjainkat, mindent, hogy hová fogunk menni, mi lesz, stb. A barátaival is nagyon jól kijöttem, sokszor voltunk többen is programokon, minden jól ment, egészen szombatig.

Addig is történt köztünk ez-az, de az első konkrét együttlét aznap éjjel történt meg, ami sajnos kudarcba fulladt, mivel a havibajom mégsem múlt el, pedig úgy tűnt. Lesokkolódott a "látványtól", de letusoltunk és aludtunk. Másnap reggel javasolta, hogy próbáljuk meg újra, ellenőriztem, hogy nincs-e "baj", és megtettük, azonban megint megindult az a bizonyos dolog. Ez így borzasztó leírva, de ezek a tények. Megint közölte, hogy lesokkolódott, ez volt vasárnap, azóta nem is keresett, tegnap én hívtam fel este, hogy nincs-e kedve összefutni. Nem volt, már bőven éreztem, hogy baj van. Írtam neki facebook-on, ő pedig mondta, hogy ezt élőben akarja elmondani - nem hagytam, tudnom kellett.

A helyzet pedig a következő:

Nem alakult ki nála az a fajta érzelmi kötődés irántam, aminek ki kellett volna. Tudja, hogy ehhez idő kell, de úgy érzi hogy ez nem fog kialakulni, nagyon sajnálja. úgy gondolja, hogy elég időt adott magunknak, a kapcsolatunk elején azt hitte, hogy minden rendben lesz és valószínűleg amit akkor érezte, az több volt, mint érzelmi fellángolás, de mégsem volt egy erős érzelmi kötelék . Azt mondta, lehet, hogy ő veszi ezt ilyen szigorúan, de ettől még így gondolja. Nagyon szeret velem időt tölteni, de valószínűleg nekem volt igazam még a legelején és ez már tényleg csak egy Friendzone állapot lehet, amit nem akart elhinni és komolyan hitt abban, hogy tévedek, mert vannak érzései irántam, de úgy gondolja, hogy ez nem elegendő egy kapcsolathoz hosszú távon. És akkor rátért a szexre, miszerint tudja, történt, ahogy történt, de ettől eltekintve az volt az utolsó reménye, hogy igazán felerősítse az érzéseit irántam, sajnos ez sem történt meg, lehetne a körülményekre fogni, de én ebben ő nem hisz.zsongott a feje attól, hogy mi lesz akkor, ha nem fognak az érzései felerősödni, persze ilyenkor azt gondolta, hogy túlagyalja a dolgokat és elnyomta magában. Nem így kellett volna tennie, tisztában van azzal, hogy nagyon nagy hibát követett el ezzel.

A fiú egy nagyon érdekes művészlélek, tényleg mindent túlagyal, folyton gondolkodik, de az volna a kérdésem, hogy miért nem akart esélyt adni ennek az alig elkezdett kapcsolatnak, miért nem hiszi el azt, amit ő is érzett, mert tudom, hogy érezte, és bár tudom, nem volt szerelmes belém, de a szemeiben, a gesztusaiban, mindenben láttam a csodálatot, a szeretetet irántam. Alig bírta ki, amikor nem találkoztunk, boldog volt, amikor ismét látott. És most mintha valami elkattant volna az agyában, és levágta nekem ezt a szöveget.

Próbáltam hatni rá, menteni a menthetőt, de semmit nem értem el vele.

Vajon lehetséges, hogy meggondolja magát, hogy rá fog jönni, hogy ez a kapcsolat, a hét év barátság, az egykori szerelme irántam érdemel egy rendes esélyt? Különben miért akart bemutatni minden barátjának, amit meg is tett, miért akart családi programokra vinni (az végül nem következett be, bár ismerem őket régről), miért tervezte a nyarat, miért láttam rajta azt, hogy tényleg engem akar, nem csak mondja? Azt mondta már az elején is, hogy ő egy komoly, normális kapcsolatot akar, nem egyéjszakás kalandokat, és ezt tudom, hogy tényleg így gondolja, nem csak duma.

Olyan jó és laza volt minden, de elérte, hogy belé szeressek, és most kidobott... Én pedig csak reménykedem, hogy meggondolja magát, hogy rájön, hogy ezt is túlagyalta, és társadalmi elvárások nélkül, boldogan lehetnénk újra együtt, hiszen annyira jók voltunk mi ketten....