Sírtad már magad álomba azért mert elhagyott akit szeretsz?

Igen sokszor, rengetegszer, már a halált kívántam... DE rájöttem ott ahol a legsötétebb volt a perc, ha pasiból vagy köszönd meg a fájdalmat és irányítsd dühvé és az a düh majd erőt ad.

Ha csaj vagy, most még fáj, és rossz, de előtted is ott a sok lehetőség, ha elhagyott akkor meg sem érdemelt.

Ha álomba tudod sírni magad akkor nincs valami nagy bánatod, az inkább csak ilyen enyhe-közepes kategória.

Az igazi bánatnál nem tudsz aludni, csak forgolódsz aztán néha elveszíted az eszméleted aztán 5 perc múlva a lelki fájdalomra riadsz fel és ezt ismétled amíg eljön a reggel.

Igen. De akkor még jobban sírtam mikor egy kicsit visszajött.

22/F

Hát ittam már magam álomba ilyen miatt, de a 62-es Tatratea csodákra képes. Másnap örültem, hogy a nevemet tudom, nem hogy az exemre emlékezzek. Ezek után inkább úgy döntöttem, hogy többet nem bánkódom szakítás miatt, mert káros az egészségre.

Következésképpen nem érdemes sírni, mert a fájdalom elmúlik (kinek hamarabb, kinek később, de sosem tart örökké), jön majd új, a régi meg bizony bekaphassa.

További tipp, hogy öntsd ki a lelkedet a legjobb barátodnak, az összes sérelmed, fájdalmad, majd ne gondolj rá többet. Ha eszedbe jut, gondolj másra, nézz előre. Ennyi a trükk.

6-os te maximum olvashattál szerelmi bánatról

A sírást nem tudod kontrollálni, ott kap el ahol éppen vagy legyen az bárhol.

Mély szerelmi bánatnál képtelen vagy beszélni a fájdalmaidról. Ilyet hogy ne gondolj rá meg hogy tereld el a figyelmedet pff....miről beszélsz.

Nem telik el másodperc az életedben mikor szabadulnál tőle.

Nem kell ám mindenhova válaszolgatni főleg ha nem tudod miről van szó.