Mi a jobb szakítás után? Átadni magunkat a fájdalomnak, vagy elfojtani?

Átadni magunkat a fájdalomnak.

Elfojtással nem lehet feldolgozni a szakítást, egy későbbi krízis helyzetben úgyis felszínre törnének az elfojtott érzelmek. Hiába írom le ezeket, te is tudod. :)

én inkább egy kicsit az elfojtásróól írnék egy picit:

volt egy barátnőm nagyon szerettem eggyütt voltam vele menyasszonyom lett terheslett de elment a baba. na innentől lett minden más nem sokkal később szakitott. 1 hét után kerestem de látni se akart összejött egy másik sráccal velem teljesen megszakitotta a kapcsolatott. én az a tipusu vagyok aki nem szereti ha sirni látják meg miegymás. rá nem sokra kiderült hogy anyám csalta apámat és hogy nem tudhatom hogy ki a vérszerinti. ezt is magamba folytottam. innentől kezdve a baráti a családi kapcsolatom megromlott, magamat hibáztattam azért amiről konkrétan nem is én tehetek. mert hát nem az én hibám volt hogy meghallt (és nem is a volt menyasszonyomé.) mindenkibe belekötöttem nem jártam be dolgozni és elkezdtem inni. nem sokon mult hogy hajléktalan legyek eggyetlen egy lány miatt... ha akkor kiadtam volna ami bennem volt akkor minden másképp lehetne. nem mondom hogy akkor ujra a lánnyal lennék vagy miegymás. de néha nem is az kell hogy sirj ami nagyon fontos hogy mindig legyen egy bizalmasod akinek bármit bármikor elmondhatsz... sztem