Szakított velem 3 és fél év után, nekem első párkapcsolatom volt. Vélemények? (bővebben lent)

Egyfolytában ezen agyalok, analizálom a helyzetet, úgy érzem kezdek becsavarodni, ha róla álmodok felijedek, sehogy sem jó...Pedig nem ártana tanulni sem, mivel kihagytam egy évet és még hátra van a szóbeli egy tárgyból (nem vettek fel arra a helyre, ahova nagyon szerettem volna menni), de nagyon nehéz így koncentrálni.

Tehát: Az egész akkor kezdődött (vagyis akkor vált igazán láthatóvá, hogy valami van), amikor engem nem vettek fel, őt pedig igen, és elkerült az egyetemre. Bejelentette, hogy nem akar hazajárni most már csak kéthetente..(Azelőtt hetente találkoztunk.)Elkezdett ismerkedni, hogy beilleszkedjen (eddig amíg együtt voltunk nem igazán volt "pörgős" közösségben, mivel gimnázium után szakmát tanult, utána pedig otthon volt egy évet, hogy újraérettségizzen), nagyon lerövidültek a beszélgetéseink, fb-n még kevesebbet írt (alapból keveset írt), mert úgy volt vele, hogy majd este úgyis beszélünk telefonon lefekvés előtt. Persze ez engem nagyon zavart, éreztem, hogy hanyatlik a kapcsolatunk, ráadásul nem igazán volt mellettem lelkileg a bajban (hogy ugye engem nem vettek fel), de azzal nyugtattam magam, hogy most ez a sikerélmény meg az újdonság varázsa miatt van. Vizsgaidőszak közeledtével még rosszabb lett (én javában készültem az októberi érettségire), ilyenkor próbálkoztam azzal, hogy kedvesebb vagyok, törődőbb / akkor én is elmegyek ilyen "letojom stílusba". Ultimátumot adtam neki, hogy ha nem akar engem hetente látni + többet foglalkozni velem, akkor inkább legyen vége (hirtelen felindulásból..), másnap mikor megbántam már ő mondta, hogy jobb ez így. Csakhogy később találkoztunk véletlen a buszmegállóban és ő csókolt meg..Utána kb. fél évig normalizálódott a helyzet (de ugyanúgy kéthetente járt haza).A májusi érettségi előtt egy héttel nem voltunk otthon, szüleimmel egy szobában voltunk, amikor ő szakított velem. Facebook-on.Az egész úgy jött ki belőle, hogy viccelődtem, hogy ő mennyire nem féltékeny (írtak nekem más fiúk..), erre írta (pedig két hete még jött hozzám,és volt minden, összebújás, stb...így nem számítottam ilyen hirtelen erre), hogy már nem szeret, nincs meg benne azaz érzés, ami a kapcsolatot összetartaná, de emberileg szeret, szerinte egyébként az igaz szerelem kitarthat örökké, de volt hogy engem is szeretett, most csak az iskolával akar foglalkozni (egyébként tényleg sokat tanult, és mondta régebben hogy a koliban a szobatársai 3 hétig is szoktak maradni), és nem, nem tetszett meg neki más (Mégis más lányok képeit lájkolgatja, pedig ez nem volt jellemző rá.), plusz van hozzám illőbb ember, mert ő egyszerűbb, mint én. Még arra sem volt hajlandó, hogy szünetet tartsunk, és folytassuk szeptemberben, mikor végre egy városban lehetnénk, eljárhatnánk ide-oda néha(neki egyébként nem volt kedve kimozdulni, mégis írta most, hogy az is baj volt, hogy nem sok közös program volt). Felajánlottam, hogy mennék én hozzá, neki nem kell hazajönnie...De azt mondta ennek nem lenne értelme, nem akarja húzni, nem érdemlem meg. Nem hajlandó sem telefonon beszélni, sem találkozni, mert így könnyebb. Neki. (Fb-n egy darabig ne beszéljünk). Nekem szükségem lenne a lezárásra, ha élőben mondta volna a szemembe, akkor legalább érezném, hogy megbecsült. Gondoltam arra is, hogy az is baj volt, hogy a 4 éves kapcsolata után (vele szakítottak) 2 hónapra rá jött össze velem, és talán most besokallt..

Szerintetek még rájöhet, hogy hiba volt most abba hagyni? Mennyi idő mire elmúlik a fájdalom..? Én még mindig szeretem, a jövőmet vele képzeltem..

20/l