Aki menni akar el kell, hogy engedjük?

Mi segíthet?

Barátok

Ezekben a pillanatokban a legtöbbet a barátok tehetik érted. Azzal, hogy nálad alszanak és nem hagynak egyedül a gondolataiddal. Meghallgatják a sírásodat és megsimogatják a fejedet. Nem tudnak igazán segíteni, de enyhítik a fájdalmat, és ami még fontosabb: tiszta fejjel segítenek meggátolni abban, hogy hülyeséget csinálj. Semmiképp sem javasoljuk, hogy hívogasd az exedet és könyörögj, hiszen a szerelmet sem kizsarolni, sem kikönyörögni nem lehet, csak magadnak okozol fájdalmat, és utólag megalázottnak érezheted magad. Érdemes barátnőiddel szövetséget kötni: mielőtt felhívnád az exedet, előbb őket hívd fel. Sokat segít, ha barátnőid időnként rádtelefonálnak, hogy jól vagy-e, és ha hétvégente nem hagynak egyedül, inkább veled vannak minél többször.

Zene

Próbálj meg walkman-nel vagy discman-nel közlekedni az utcán. Könnyebb elviselni a fekete űrt is zenei aláfestéssel. Próbálj ki egy horrorfilmet úgy nézni, hogy lehalkítod a tévét, és közben bekapcsolod a rádiót valami vidám zenével. Így nézve egyáltalán nem félelmetes a film. Az élet is ilyen. Amikor szerelmesek vagyunk, olyan a világ, mintha nekünk fújna a szél, miattunk gurulnának az autók az utcán, mintha miattunk történne minden. De amikor rossz kedvűek vagyunk, a külvilág egy film, amit értetlenül figyelünk a nézőtérről. Ha ehhez a szomorú történethez neked tetsző zenét választasz, Te irányíthatod, hogy mit érzel. Hát a walkman ebben tud segíteni.

Fontos, hogy az első néhány hétben otthon se üldögélj a csendet hallgatva. Kapcsold be a tévét, a rádiót, mindegy, csak ne legyen csend!

A düh, amit most érzel természetes része a gyógyulási folyamatnak, engedj utat neki! Kiabálj a vasúti híd alatt, vagy hívd fel az exedet és mondd meg neki, hogy mit gondolsz róla, és arról a nőről, akivel összejött!

Tanácsunk: Óvakodj a bosszútól, az erőszaktól, még ha fantáziálsz is ilyesmiről. Ne tégy olyat, amit később megbánnál, hiszen csak magadnak ártasz vele!

Ha ilyen helyzetben lennék, elengedném méltósággal, aki szerettem, akárhogy fáj.

Véggigondolnám, hogy, milyen jó dolgokat kaptam tőle, a kapcsolatunktól, és hálát adnék ezekért magamban.

Ugyanígy elgondolkoznék azon, hogy milyen tanulnivalóim vannak ebből a kapcsolatból és a történtekből, milyen tapasztalatokat szereztem, amik egyszer majd hasznosak lesznek egy következő párkapcsolatban.

Nem nyomnám el magamban a fájdalmamat és a rossz érzéseimet, engedném magamnak, hogy megéljem őket, sírjak, "gyászoljak", mert ez is része az elengedésnek és a szakítás feldolgozásának.

És tudnám, hogy idővel elfogynak a könnyek, és egyre könnyebb lesz. :-)