Rajtatok mennyi ideig volt a szakítás után ez a közöny/érdektelenség a világ felé?

Egyébként én ha jól emlékszem olyan 7 hónapig kínlódtam de nem voltak barátaim sem, szenvedtem senki és semmi nem volt elég jó, de végül úgy döntöttem, hogy nem ezt érdemlem, én sokkal jobb életet érdemlek ennél.

Ezért újra elkezdtem ismerkedni, és az első 2 ismerkedésem igaz kudarcba fulladt, de aztán a 3. az a mai napig tart már 18 hónapja.

És volt egy ismerősöm aki hasonló tanácsokkal látott el mint amiket itt most ASOT is írt, és első időben nem figyeltem rá, semmibe vettem nem érdekelt, aztán rájöttem h igaza volt de ehhez az kellett h rájöjjek én TÖBBET ÉRDEMLEK ENNÉL AZ ÉLETNÉL.

Engem is nagyon átvertek, azt hittem egy világ omlik össze bennem amikor kiderültek a hazugságok..pedig már ott tartottam , hogy feleségül is mennék hozzá ha azt kérné. Lassacskán 1 éve volt ez..és ebből kb félév az ami extrán csak arról szólt, hogy nem érdekel kit hogyan bántok meg, nem érdekel senki érzés világa..ha 8 pasival smárolok egy buliban akkor az is csak az én dolgom. ha nem tetszett az arcába mondtam, hogy bocs de nézzél magadra meg rám. Igazi kancsó voltam. :) De jólesett. És a szex gondolata engem is rémisztet, csak tettem a kemény csajt..senkivel nem feküdtem le. Mára eljutottam oda, hogy örülök hogy vége lett, mert jobbat érdemeltem. Te is jobbat fogsz kapni. Persze megváltoztam..sosem leszek már olyan, mint a szakítás előtt, de tisztelek másokat..már nem mondom ki mindig az első gondolatomat és megpróbálok viszonylag sokat mosolyogni és reménykedni, hogy valaki egyszer erre felfigyel. Néha esténkétn eszembe jut, hogy milyen volt amikor csak a szép és csak a jó dolgokat hazudta nekem. Még mindig fáj, szerintem mindig is fájni fog....de a dolog vége az, hogy legyél büszke magadra, hogy önálló erős nő vagy! Előtted számtalan lehetőség az életben..azt választasz amit akarsz, hiszen szabad vagy. :) Csak magadért élj..:)

26/L

Na hát én most férfiként írok. Nyílván más a helyzet persze lehet, hogy nem.

Lényeg, hogy miután a rib***anc elhagyott utána, egy szemét se***ggfej voltam egy ideig.

Hazudtam össze vissza minden lánynak a csillagokat is lehazudtam az égről, jót színészkedtem így meg is dugtam őket aztán isten hírével továbbáltam.

Aztán megismertem még egy lányt, akit már nem hagytam ott. ÉS boldog lettem mellette.

tény, hogy ennek is vége de ennek más oka volt, kényszer volt.

De érdemelsz, mindannyian érdemlünk, mert igazából nem lenne szabad megengedni, hogy egy olyan ember miatt legyenek rossz napjaink aki amúgy dobott és azóta ő már vígan éli az életét egy másik nővel. Csak idő kell hozzá..azt hiszem. Közhelyes, de az idő a legtöbb sebet begyógyítja ( amit aztán egy-egy pillanat könnyen fel is tép :S). A pesszimizmus lassan enyhül..egyre kevesebb ember tudnál megütni, aki az utcán jön veled szembe. Aztán jobb esetbe azon kapod majd magad, hogy jéééé..túl éltem nagyjából és a világ nem állt meg, de hagyj magadnak időt :)

A 26/L voltam ;)

Szerintem a legtöbb ember átél hasonlót. Időt nem tudok mondani, mondanám, hogy csak rajtad áll, de hát kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége a továbblépéshez.

Amit javasolok, hogy törekedj az elfogadás és elengedés elsajátítására, ahol az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. : )