Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet túllépni azon, ha szakít velem életem szerelme?
Próbálom röviden leírni, hogy mi aggaszt különösen, akit érdekel és végigolvasná,nagyon megköszönném, mert lenne egy kis rálátása a dologra, így talán könnyebben tudna hasznos tanácsot adni:
18 éves koromig nem volt senkim. Nem azért, mert nem kellettem senkinek és nem is azért mert nem vágytam rá, hanem mert akárkivel közel kerültem ahhoz az állapothoz, hogy beleszeressek, egyszerűen megrémültem. Mindig az lett a dolog vége, hogy nem jöttünk össze-miattam.
De aztán végre akadt egy kivétel. Akibe nagyon hirtelen nagyon beleszerettem, pánikolás nélkül. Ő talán még annál is jobban szeretett, mint amennyire én őt. Csodálatos volt a kapcsolatunk, az álmodozásaimat is felülmúlta.
Azért vitáink voltak, az elejétől fogva. De sosem mentünk haza, vagy feküdtünk le este úgy, hogy előtte nem békültünk volna ki.
Sajnos ez a helyzet az utóbbi időben megváltozott. A vitáink elszaporodtak és úgy éreztem, neki már nem okoz gondot, ha haraggal válunk el. Egyre kevésbé aggasztotta, besokallt.
Majd bekövetkezett, ami talán a legnagyobb félelmem volt. Nagyon elege lett az állandó konfliktusokból, a hangulatból, nem érezte már jól magát a kapcsolatunkban és elhidegült tőlem. Komolyan fontolóra vette a szakítást. Ha én nem kapaszkodom foggal körömmel a kapcsolatért, be is következett volna. Ez kb 2 hete volt.
De aztán jó pár napig végre úgy tűnt, minden a régi. Próbáltam a kedvében járni, visszahódítani. Sikerült :) Éreztem, és mondta is, hogy kezdi megint úgy érezni, mint az elején. Visszatért az életkedvem.
De most újra kétségbe vagyok esve :( Úgy érzem hiába próbálkozom tovább,már nem fogom tudni úgy magamba bolondítani, ahogy az elején. Nincs kétségem afelől, hogy szeret. De már nem annyira. És nem is úgy,mint korábban. Már csak úgy szeret, mint a lányt, akihez sok szép emlék köti. Legalábbis így érzem. A következő veszekedésig fenntartható ez az állapot. De ha csak egy apróságon is összekapunk, az már a vég lesz...Márpedig én azt nem fogom túlélni. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem, nem múlt el még a szerelem sem, nem is csillapodott. Én életem végéig vele akartam maradni. Nem érdekel, ha vitatkozunk, de nem tudnék mást fele ennyire sem szeretni. Úgy érzem még 80 éves korunkra sem múlna el a szerelmem iránta.
De sajnos tudom jól, hogy vége lesz. Nem akarom elhinni, nem tudom felfogni sem, de valószínű, hogy be fog következni. Már ebbe a tudatba is beleőrülök, hát ha még tényleg szakítunk...Azért írtam le az elején, hogy nem volt még senkim,mert még csak azzal sem tudom vigasztalni magam, hogy talán egyszer csak lesz valakim, aki enyhíti a fájdalmat. De nem...legjobb esetben majd újabb 18 év múlva.
Hogy készítsem fel magam és hogy éljem túl,ha majd bekövetkezik? Bele lehet halni a lelki fájdalomba? Mert szerintem velem meg fog történni...
Kérlek Titeket, adjatok tanácsot! Főleg olyanok válaszának örülnék, akik átestek már hasonlón. Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!