A kapcsolatom kezd elszaródni, de lehet, hogy csak örülnöm kellene, hogy látom milyen is valójában a barátnőm?

"Én csak annyit tudok, hogy amíg nálunk volt tökéletes volt minden, ő is boldog volt, én is. Örült az "irányításnak" mert könyörgöm!!! Minden nő elvárja egy igazi férfitől, hogy irányítsa, biztonságos környezetet teremtsen számára, stb. NEM?????

Most, mióta rosszul alakulnak a dolgok nem fogadja el, ez pedig csak lefelé húzza a dolgokat."

Hát érdekes világnézetet tanítottak meg neked a szüleid. (Vagy nem ők?) Hol van az megírva, hogy úgy kell viselkedned a barátnőddel, mintha az anyukája lennél?

Amúgy az eszedbe sem jutott, hogy a problémák miatt ráeszmélt, hogy nem szabad rád támaszkodnia, mert ha te borulsz, akkor Ő is borul veled? Egy jó kapcsolat 4 lábon áll, és nem pedig úgy működik, hogy a nyakadba veszed, és viszed arra, amerre neked jól esik.

20/F

Kérdező, azt javaslom, hogy igyál meg egy nagy pohár fekete teát cukor nélkül, vedd fel a kabátod és járd be a várost. Ha visszajöttél akkor megnyugodva tedd fel újra a kérdést konstruktívan, és megpróbálunk segíteni.

20/F

De, van barátnőm, és ha tudni akarod, hasonló problémával küzd, mint a tiéd (már ha igazat írtál róla). Úgy hívják ezt, hogy motiválatlanság, depresszió.

Nem akarok okostojás lenni, de akár erről van szó, akár másról, a te reakciódon még van mit finomítani. Példának okáért kezelhetnéd ettől függetlenül egyenrangú félként. Mert az, hogy motiválatlan, és segítségre van szüksége, az nem jelenti azt, hogy idióta. Azt meg főleg nem, hogy te meg tudod neki mondani, hogy Ő mit akarjon és mit tegyen. Ehhez se jogod, se képességed, se erőd nincs.

Az becsülendő, hogy kimenekítetted a rossz családi helyzetből, az kevésbé, hogy egy másikba menekítetted át. Nem ítélkezem. Az én életemben pontosan ez történt meg. Nem vagyok én se szent, és te sem. Csak mint jó tanács mondom, hogy próbálj felnőttebben viselkedni. Mert jelenleg úgy viselkedsz, mint egy óvodás. Ego kérdést csinálsz az egészből. Szintén saját bőrömön tapasztaltam, úgyhogy első kézből mondom: semmivel nem vagy több vagy jobb, mint Ő. És nem is kell annak lenned. Elég ha szereted, és segítőkész vagy. Ha önigazolásra van szükséged, arra ne a partnered használd fel szerintem. Hanem alkoss valamit, szerezz nevet magadnak.

Ahogy előttem is írták, a javaslat, tanács és segíteni akarás nagyon becsülendő, de csak akkor, ha az Ő életében az Ő véleménye lesz a döntő, nem a tiéd. Tisztelned kell annyira, hogy elfogadod a döntését. Ha majd Ő kér segítséget, akkor segíts. (Ha tudsz)

Azért nem érdemes ego kérdést csinálni a dologból, mert sajnos a dolog nem úgy fog működni, ahogy azt te azt gondoltad. A világ nem fog (már) behódolni. Lehet, hogy behódolt, amikor 3-4-5 évesen bömböltél, meg amikor a gyengébbeket lehetett manipulálni az iskolában. De most már nem fog behódolni a világ. Ugyanis rá fogsz ébredni, hogy semmivel nem vagy okosabb vagy értékesebb, mint az átlagember. Ezt meg azért jó elfogadni, mert így a sértettség, kiszolgáltatottság érzésének egy jó részétől megmenekülsz. Mert már nem az lesz az alap elvárásod, hogy minden úgy történik, ahogy te mondtad. Hanem megbékélsz azzal, hogy az élet csak azt adja, amiért megdolgozol. Ezért javaslom, hogy vedd a kabátod és uzsgyi egy sétára.

20/F