Hogyan éljem túl, hogy vége lett?

22 éves vagyok és lány. 2 napja szakítottunk a párommal és úgy érzem a pokol sem lehet ennél rosszabb. Ő külföldön él, és én is vele éltem 3 évig jártunk, 1.5 évig együtt is éltünk. Haza jöttem (haza kellett jönnöm pár hétre, hivatalos okokból és ez alatt történt) és úgy érzem vége az életemnek. Már nem illek ide, nincs itt senkim ("csak" a család, de hiába szeretnek nem pótolják a páromat). Igazság szerint egy hülyeség miatt szakítottunk, ami még jobban dühít. Gyűlölök itthon lenni, vágyom vissza a másik országba. Az egykori barátaim is mellettem vannak, de nekik is megvan a saját kis életük, és olyan keserédes nézni, hogy boldogok, míg én szenvedek. A párommal sülve-főve együtt voltunk, még együtt is dolgoztunk, életem, mindennapjaim 99.9 %-át vele töltöttem, még barátaink sem voltak kint, csak együtt voltunk, egymásra utalva. Úgy érzem megszakad a szívem, hogy többet nem láthatom és úgy lett vége, hogy még csak el sem tudtam köszönni, tőle. nem láttam a szemét, a száját, semmit, meg se beszéltük normálisan. Egyszerűen csak vége lett. Most nem találom a helyem, nem akarok itt maradni, ebben az országban (szeretem, de nem akarok már itt élni) de lehetőségem nincs vissza menni és arra se, hogy a párommal újra találkozzak. Minden cuccom a lakásban maradt, nincs semmim, csak a hatalmas fájdalom és úgy érzem bele rokkanok, jobb lenne meghalni, jobb lenne ennél bármi. Nem vagyok az a könnyen ismerkedős típus, nehezen szeretek bele valakibe (hónapok kellenek hozzá) és senkivel nem vagyok hajlandó ágyba bújni addig, amíg nem érzem a szerelmet, a bizalmat. Nos, ilyen kilátásokkal nem hiszem, hogy valaha is (de legalábbis a közeljövőben) találok valakit, akibe beleszerethetek. És most nem is ez a lényeg. El vagyok veszve, mindent elvesztettem. Nem bírom nélküle, és istenem mindig is gyűlöltem az öngyilkosokat, de esküszöm rettegek attól, hogy bármelyik percben egy hirtelen ötlet és megteszem. Újra vele akarok lenni, megbeszélni a dolgokat, de tudom, hogy lehetetlen. Sosem lesz már velem, soha. És nekem ő volt a nagy ő, de elvesztettem. Hogyan éljem túl? A buli nem segít, a barátok sem, a család sem, a hobbijaim sem. Napok óta nem ettem, csak sírok megállíthatatlanul, már fogytam 4 kilót és az lenne a legjobb ha elaludnék és nem kelnék fel többet....