Most komolyan itt a vége?

Én mindent megteszek, hogy ekkora távolsággal köztünk is sikerüljön megtartani azt, amit ígértek.

Azon van a hangsúly, hogy nem keltem fel, hogy kicsit beszéljünk a neten, de nem tettem így. Tegnap reggel teljesen elfelejtettem, nem állítottam ébresztőt. Most pedig.. Nem csörgött az órám. Teljesen halk volt, mikor direkt felhangosítottam, hogy véletlenül se aludjak el.

Amit ígértem neki, mindent betartottam, ez kivételével.

Én próbálom, de ő külföldön dolgozik. Haragszik rám. A telefont is alig akarta felvenni. Az sms után, amit írt és amire keltem egyből őt tárcsáztam.

Most pedig nem is akar beszélni velem. Nem akarok erőszakos lenni vele, mert akkor csak jobban haragszik, de ha meg azt látja, hogy "teszek" magasról az egészre, akkor meg azt fogja hinni, hogy nem is érdekel a dolog, inkább szakít.

Annyit elértem, hogy este beszélünk. Vissza néztem a beszélgetéseket, de nem volt benne olyan, hogy én tegnap reggelre ígértem volna neki, hogy felkelek. Szerettem volna egy kicsit pihenni, mert előtte este nagyon fájt a fejem és ha kialszom magam akkor elmúlik.

ÚGy gondolom egy 3 éves kapcsolatot nem fogunk azért eldobni, mert ő kikerült külföldre egy munka miatt :)

Viszont köszönöm a válaszokat. Sikerült a végére pontot tenni. Meg tudtam nyugtatni, hogy ez egy "baleset" volt.

A megoldás meg erre leginkább az, hogy veszek egy ébresztőórát, amit tuti felkelt! :)

Nem fogom a páromat eldobni azért, mert én hibáztam. Ez egy kicsit nonszensz nem? Ha valaki hibázik, vállalja fel. Nem menekülök, meg szeretném oldani a problémát, de kétségbeesésemben ide fordultam.

Nem vagyok gyenge jellem, kiállok a saját igazam mellett, de meghallgatom a másik felet és igyekszem reális döntést hozni.

Tudom, hogy valaki már rég ott hagyta volna a párját, mert nem jut közös nevezőre és egy apróságon kicsapja a cirkuszt, de ameddig a másik félnek is fontos vagy, addig úgy gondolom nem szabad hagyni. És ez nem erőltetés.