Szerintetek normális az exbarátom?

3 hete szakított velem, 6 év együttjárás és 3 év együttélés után. Hogy pontosan miért, azt nem tudom, mert csak sablon kifogásokat tudott mondani. Pl. hogy túl jó vagy nekem, meg hogy mégsem velem akarja leélni az életét, stb. Azután pedig kiköltözött a lakásomból. Nos én nem az a fajta vagyok, aki az ilyen változásokon túl sokáig rágódik.

Amikor 10 év munkaviszony után közölte velem a főnököm, hogy tovább nem tart rám igényt, akkor sem sajnáltam magam, hanem utánanéztem a lehetőségeimnek.

Persze még fáj a szakítás, de azért nem zuhantam magamba, egyedül is ugyanolyan jól érzem magam, és hát elvégre az élet így is úgy is megy tovább, nem igazán érdemes sokáig a múlton rágódni. Ami megtörtént, azt már úgysem tudom megváltoztatni.

De ma a következő történt. Anyámmal beültünk a helyi cukrászdába egy sütire, beszélgettünk, nevetgéltünk, szóval jól éreztük magunkat.

Egyszercsak berobbant az exem, majdnem szó szerint és számon kérte rajtam, hogy hogy merem én magam jól érezni a szakítás után, miért is nem vagyok minimum depressziós. Hogy tudok ilyen nyugodtan ücsörögni és nevetgélni.

Ilyen kirohanása a 6 év alatt egyszer sem volt, de most őszintén szólva megijedtem a viselkedésétől. Megkérdeztem tőle, hogy úgy amúgy jól van? Mert nem úgy néz ki. Választ már nem kaptam, mert otthagyott minket.

Azt még tudni kell, hogy nem vagyunk már tinédzserek én 34 vagyok, ő pedig 38.

De én ilyen viselkedést férfitól még soha nem láttam, és hát remélem nem is fogok.

Vélemények?