Miért akarta, hogy én szakítsak, miért harcolta ki? Ez mire jó?

Szeretnék választ kapni a kérdésemre, vagy csak egy gondolat menetet,mert hiába keresem nem találok rá.

4 éves kapcsolatnak vetettem véget, idáig én harcoltam érte, vagyis a végső pillanatokban én kértem, hogy ne a szakítás gondolata domináljon.Viszont a hisztijeimmel,kirohanásaimmal volt teli a kapcsolatunk, és ezt egy férfi hosszútávon nem tűri és persze egy nő sem, természetesen az éremnek is két oldala van.Konfliktuskezelés?!nála úgy érzem ez hiányzott.Leginkább menekülőre fogta, vagy ordítozva érvelt. A lényeg és ami leginkább foglalkoztat;miért nem szakított ő velem? Kiharcolta, hogy én tegyek végső pontot a kapcsolatra.Mindig az volt a válasza;NEM TUDOM!vagy hozzá tette;a SZOKÁSOS! Semmi eldöntendő kérdésemre nem adott konkrét választ, csak ilyesfajta válaszok sora pörgött az üzenetekben; te teljes mértékig boldog vagy? Mi legyen, mi lesz?Hogy gondolod most?Miért nem tud egy férfi szakítani?gyáva?terve van még ezzel? A következőt írtam neki ; ha nem szeret,szakítson, ha szeret, ő is tegyen a kapcsolatért,...a válasz erre; Nagyon jól tudod, hogy nem az érzésekről van szó!Mondtam neki, bár bután hangzik, hogy könnyebb lenne ha azt mondaná, hogy kihűltek az érzései, nem szeret már..stb, de részéről ez hazugság lenne.Mondanom se kell, hogy várom vissza, reménykedem, hogy kipiheni magát, sőt nem is így gondolom, kipihenjünk a kapcsolat fáradalmait közösen,okuljunk a hibáinkból. Mint nő azt várom, keressen majd, végre ő legyen az aki felkeres, és nem én a hisztirohamaimmal, mint eddig tettem. Szenvedek, mardossa a lelkem a fájdalom,ahogy ilyenkor szokás, de beakarom bizonyítani neki és magamnak is, hogy hagyni kell, nem szabad keresni, az emberi léleknek is "nyaralni" kell.Arra gondolok, hogy 4 évvel ezelőtt ő mennyit küzdött értem, még annak ellenére is, hogy én mást szerettem és nem adta fel.Erős voltam, volt tartásom, volt önbizalmam, de most ez mind elszállt és úgy gondolom ismét csak rontanék a helyzeten ha megpróbálnám csúnyán kifejezve, visszakönyörögni magam. Úgy gondolom,hogy főként a férfiaknak imponálóbb egy olyan társ aki, vidám, nincs jele depressziónak, és tudja mit akar, egy kiegyensúlyozott nő.A másik fontos dolog ebben a kapcsolatban, részemről a régóta tartó munka hiánya, tetézve a kapcsolat centrikus jellemmel.Örökös elkeseredésem, bánatom, a kapcsolatom,párom mardosása. Hogy minek tudható, erre talán én is tudom a választ,..nincs ÖNBIZALMAM, nem vagyok elégedett magammal, néha már azt is észre veszem, hogy talán tényleg szenvedéllyel csinálom a magam sajnáltatását, szeretek szenvedni?!

Várom a párom! 26N/26F

Ha választ kapok, előre is köszönöm!

Évi