Én szakítottam, mégis nagyon fáj. Az eszemre vagy a szívemre halglassak?

19 éves lány vagyok.Egy évet voltunk együtt a barátommal.Többé- kevésbé jól megvoltunk. Voltak vitáink, de utána mindig kibékültünk. A probléma az volt, hogy ő ilyenkor nagyon agresszív lett. Nem gondolkozott, csak mondta, ami az eszébe jutott. Általában ilyenkor nagyon csúnyán beszélte velem. Persze amikor látta, hogy kiborulok, akkor bocsánatot kért.

Egy hete meg akartam lepni egy buliban, de nem úgy sült el a dolog, ahogy én azt terveztem. Kiakadt, hogy én mit csinálok ott. És a ruhatárnál a sorban majdnem összeverekedett valakivel, ahogy hozzám akart jutni. Üvöltözött, és teljesen kifordult önmagából. Nem buliztunk kb semennyit.

Én ezek után mondtam neki, hogy befejeztem. Ilyen megalázó helyzetbe nem hozott még senki.

Ezek után, mikor barátnőmnél voltam, hogy kicsit ápolja a lelkem, odajött, mert beszélni akart velem é szerenádot adni. Romantikus gesztus, de én nem mentem le hozzá, hanem barátnőmet küldtem le.

Még azt is hozzá kell tennem, hogy első kapcsolatom volt, tehát még nehezebb elszakadnom.

Kb 5 napja szakítottunk. Most már jobban vagyok, de érzem az ürességet magamban. Tudom, hogy ha akarom, akkor el tudom engedni. Az a probléma, hogy azt nem tudom, hogy el akarom- e engedni.. Olyan ember vagyok, aki a szívére hallgat általában. És most a szívem azt mondja, hogy hívjam fel és adjak neki még egy esélyt, és lehet, hogy megváltozik, mert miattam most pszichológushoz is elmegy csak, hogy nekem meg tudjon felelni. Ami nála nagy szó, mert ő még a saját anyja tanácsát sem fogadja meg.. Ezzel szemben az eszem tudja, hogy nem kéne felhívnom, mert lehet, hogy két hónapig megint jól megvagyunk, de utána megint jönnek a viták. És én most fogok érettségizni, és akkor meg nem kéne, hogy máson is idegeskedjek.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak??