Volt már olyan, hogy szakítottatok mert tudtátok hogy nem működne, mégis eszméletlenül fájt?

Szétmentünk a barátnőmmel (sok probléma volt, de amikor meg nem akkor ő volt nekem a tökéletes nő) Tudom, hogy nem lenne ugyanaz már ha együtt lennénk, sőt ő nem is érez már irántam szerelmet csak kötődést (új pali a láthatáron) nekem viszont ez nagyon fáj. Mindig az gyötör, hogy "mi lett volna ha". Ő is sokszor mondta ezt nekem szakításkor, hogy bár működött volna. Ha ésszel tudom, hogy ennek vége kell legyen akkor a szívem miért nem akar belenyugodni? Sőt, ráadásul azt is érzem, hogy nem tudnék más nőre nézni sem. Volt már ilyen valakivel, jól jönne néhány komoly tanács. Előre is köszönöm mindenkinek.