Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek? Párkapcsolat, gyógyíthatalan betegség, rövid hátralévő idővel.
Kb. 3 éve tartó párkapcsolat, nincs teljes együttélés - tervezve volt, de a rák kiújulása keresztülhúzta a számításokat.
(30-40-es korosztály vagyunk, de ez most nem annyira releváns)
Én (ffi) vagyok a beteg, 6-12 hónap túlélési eséllyel, folyamatos kezelésekkel (áttétes tüdőrák). Itt sajnos nincs az, hogy akár több évig is elélhetek így, profi csapat tart életben és a körülményekhez képest, viszonylag aktív és tevékeny vagyok.
Szeretem a lányt, ő is szeret engem. Én viszont nem akarom, hogy átélje azt, amit néha látok a kezelések alatt, amikor épülök le és lesz hétről-hétre rosszabb az állapotom. Beszéltünk már erről és mondta, kitart, ameddig kell, a végéig, én ezt látszólag elfogadtam tőle, de nagyon sokat gondolkodom rajta.
Egy héten kb 3-4 napot vagyunk együtt, de ezek a napok is kb már az én rosszulléteimről szólnak, amikor még rosszabbul vagyok, értelemszerűen inkább az egyedüllétet választom. Régebben rendszeresen utazgattunk, itthon és külföldön, most néha lemenni a kisboltba is problémás tud lenni számomra.
Páromnak ráadásul van egy 6 éves kisfia is.. aki egyre többet lát abból, hogy mi a helyzet velem. Lényeg, mert kicsit összevissza lett az egész:
Szeretnék úgy szakítani vele, hogy megértse és elfogadja a döntésem. A szakításom oka a betegségem és az, hogy azt szeretném, minél gyorsabban túllegyen ezen. Nem akarom, hogy kórházba kerülve még egy "feladat" legyek számára, így is van bőven neki (tanul és gyereket nevel, dolgozik).
Már azon gondolkodom, hogy bunkó leszek, ami sajna távol áll tőlem, vagy megcsalom, stb.. Vélemények?
Kiírtam korábban én is kérdést ebben a szituációban voltam csak én a nő. Belinkelem ha megtalálom. Nekem rosszul esne ha ezt csinálnád. Rendben van az, hogy ne legyetek együtt annyit, de hirtelen megszakítani ezt fájdalmas lenne. Ő is szeret. 6-12 hónapról van szó. Simán lennék melletted. Nem arról van szó, hogy évekig ez lenne és elmenne az élete. Neki is tovább kell majd lépnie, nyilván nem akarsz neki sem rosszat.
Borzasztóan nehez kérdés ez.
Egy kapcsolathoz két ember kell. A kérdező pedig döntött, és neki is joga van hozzá. Ez számára is megterhelő és fájdalmas időszak lenne.
Kérdező, én teljesen megértem, hogy így döntöttél. Sok erőt az előtted álló hónapokra!
Köszönöm a sok választ! Az az egyedüli problémám azzal, hogy "miért akarom én eldönteni, hogy mi a jó a másik félnek"-dologgal, hogy én ebben a helyzetben igenis tudom, hogy mi fog történni. Az az állapot lesz, amiben méltóságon aluli helyzetekben fog ő látni és emiatt jobban tönkremehet, meghasonulhat, mint ha nem látná ezeket.
Illetve tökőszintén, melyikőtök hagyná azt, hogy magatehetetlen állapotban lássák hónapokig, hagyná, hogy ápolják, pelenkázzák, hányást töröljenek utána?
A gyászmunkás-elengedéses dologhoz, persze, mindenhez idő kell. Remélem így kevesebb idő kell majd neki ahhoz, hogy nyitni tudjon más férfi felé.
Félreértés ne essék: fordított helyzetben én sem fogadnám el a szakítást és nulla tehernek nem venném azt, hogy ápoljam őt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!