Önzőség, ha szakítok?

A páromnak nagyon rossz családi előélete van. Az apjával nem is tartja a kapcsolatot, az anyja pedig egy munkanélküli alkoholista. Már 3 éve együtt vagyunk, közös albérletben. Én lassan szeretném ha újabb szintre lépne a kapcsolatunk, házassággal és gyerekkel. Viszont eddig teljes titokban tartotta, hogy az anyjának rendszeresen pénzt ad számlákra, kajára stb. Külön kasszán vagyunk, tehát az én pénzemet ez nem érintette.

Még a kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy nyilván én is meglátogatom az anyját, de engem megvisel ez a helyzet és ezért nem annyiszor mint ő (kb minden 3 alkalommal megyek csak vele). Ilyenkor bevásárolunk neki, mert pénzt ugye egy alkoholistának nem célszerű adni... Nem vet fel minket a pénz, de nem is nélkülözünk.

Viszont most mégis bekapcsolt a vészcsengő, hogy ezt eddig eltitkolta... Mi lenne, ha lenne gyermekünk? Továbbra is az anyjának adná a pénzt?

Próbáltam erről beszélni vele, de azzal védekezik, hogy hát a saját szülőanyjának ne adná oda az utolsót? Nekem az a véleményem, hogy nem... Egy ilyen szituációban nem kéne, mert csak támogatja a függőségében.

Úgy érzem nem szeretném megtudni, hogy a jövőben hova vezetne ez az út. De lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem támogatom, segítem ebben, hiszen nagyon rossz szituációban van. Önzőnek érzem magam amiatt, hogy szakítani akarok.

Szívesen vennék bármelyik oldalról tapasztalatot, akinél hasonló szituáció áll(t) fenn...