Normális ilyenre gondolni szakítás közelében?

Ezek nagyon normálisan hangzanak. Hiszen még kötődsz hozzá, az életed, mindennapjaid része ő, a vele kapcsolatos történések. Meg hogy valahol te okozod a bizonytalanságot neki. Ehhez vagy hozzászokva. Hiába lett már eleged belőle, hiába tűnt el minden érzelem, hiába idegesít már az is, ha csak levegőt vesz...

Az érzelmi kötödés még sokáig megmarad, még túl kell lenni a gyászidőszakon.

Nem biztos, hogy reális.

Exférjem is ezen rugózott a szeretőnek, hogy nem fogok tudni nélküle megélni, ellátni a gyerekeket, még esetben öngyilkos is leszek, mintha nélküle megállba az élet. A vicc az egészben, hogy egy cégnél dolgoztunk a csajjal. Mikor lebuktatta ezt a jó embert, akkor élő egyenesben nézhette, hogy hol ez a pasi hív meg kavéra, hol az kísérget. Volt, hogy jobbról is, balról is az asztalomnál ült egy fiatal srác, aztán tették az agyukat.

Amint kiderült, hogy válunk, rengeteg pasi egyből elkezdett nyomulni.

A kiscsaj meg valószínűleg az ex orra alá is dörgölte, mert még ő volt felháborodva, hogy ki tudja, hogy kikkel csaltam a házasság alatt. Én hülye, hűséges voltam. De arról gondoskodtam, hogy amíg nem lett meg az új (jobban is fizető) állásom, addig legyen miről mesélnie a kis szeretőjének, hogy éppen kivel (kikkel 😜) szexeltem a cégnél.

Azt meg megint első kézből tapasztalta meg a csaj, hogy melyikünk is került egyedül anyagilag padlóra, és kit viselt meg jobban lelkileg a válás.

Lehet, hogy csak lebecsülöd a párod, vagy saját magad értékeled túl sokra.

Persze, ha utcára teszed a három kiskorú közös gyerekkel, és egyetlen bevétele a gyes, akkor nem szóltam.

Előtte tíz perccel, meg szakítás után közvetlenül, esetleg az azt követő 1-2 napban normális.

Évekig a szakítás határán vergődni, közben kifogásokat gyártani, hogy miért nem lépsz ki egy xar kapcsolatból, egyáltalán nem normális.