Szerintetek, ez normália dolog hogy nem sokkal a szakítás után, rögtön új kapcsolatot keress a másik? vagy ebben a rohanó világba, már ez a normális? hogy rögtön új? vagy nem tudok egyszerűen mire gondolni

Azért volt nagyobb a tolerancia, mert az egyik nem boldogult a másik nélkül, vagy csak nagyon nehezen.

A férj dolgozott, egyedül nem tudta volna menedzselni a munkát a földeken, állatok körül például, és ellátni otthon a gyerekeket, főleg, ha azok még kicsik. A feleség pedig sosem talált volna olyan munkát, ami annyit fizet, hogy eltartson belőle egy családot + még foglalkozzon is velük. A férjnek kellett otthon a feleség, hogy rend és étel várja, a feleségnek pedig kellett a férj, aki hazavitte a pénzt.

Ma már nincs ilyen, egy egyedülálló apuka bármikor felvesz egy bébiszittert, elmegy home officeba dolgozni stb. A nők keresete is kezd a férfiakéhoz igazodni, nekik is egyre ritkábban kell már megalkudni.

Valamint, régen nem úgy álltak a párkereséshez, hogy "bármikor találhatsz jobbat", hanem úgy, hogy "örüljünk, hogy nem rosszabb". Ismerkedtek falun/városon belül, ha volt valami közösségi alkalom, de ennyi. Nem volt társkereső app a zsebedben, ahol akár a világ másik végéről is beszélgethettél bárkivel és 2 hét múlva már a repülőn ültél, útban hozzá. Nem tudtál beülni hetente 2-3 alkalommal koktélozni, iszogatni valahová egyetemi csoporttársakkal, vagy barátokkal, barátnőkkel, ahol összefuthattál bárkivel, aki megtetszik.

"De én úgy gondolom, hogy abban az időszakban nagyobb volt a megértés, a tolerancia, és az hogy megbecsülöm a másikat, és nem minden apró dologgal kidobom, mint mostanság tapasztalja az ember."

Kedves kérdező,

Leírnád, hogy mi az az apró dolog?

Mert tudod lehet neked apró dolognak tűnik, de ha belehelyezkednél a másik helyzetébe, megértenéd nem is olyan "apró" az a dolog.

Én azt tapasztalom, hogy pont azok hangoztatják ezt, ahol nem apró dolog volt a gond, hanem nagyon is számottevő, ami szakításhoz vezetett.

Akinek nem inge....

Úgy gondolom, nem, mert társfüggőségre vall.

Ha valami nem működik, lezárom, hagyok magamnak bizonyos időt arra, hogy meggyászoljam a dolgot, és csak utána kezdek bele egy új kapcsolatba.

Az nem szakítás pillanatában jutott el oda , hogy azzal az emberrel már nem akar együtt lenni...csak eljött végre az ideje.

A legtöbben húzzák halasszák a dolgot...

Sok kapcsolatban már úgy mennek szét a felek, hogy valójában érzelmileg már eltávolodtak, nincs kötődés, csak együtt éltek... így nyilván könnyen.bele lehezlt kezdeni egy új kapcsolatba akár.

De sok eset meg valóban olyan, hogy az ember egyszerűen retteg az egyedüllléttől, így azonnal kell neki vaalali-bárki maga mellé. Kapcsolatfüggő.