Milyen érzés az, amikor valaki kiszeret a másik félből és nem vágyik rá, hogy az élete része maradjon?

Azt nem tudom megérteni, hogy juthat el egy ember erre a szintre, aki korábban nagyon szerette a másikat és el sem tudta volna képzelni, hogy nélküle legyen. Hogy változhat meg egy emberben az érzés ennyire a másik iránt. Én amikor valakit igazán megszeretek tehet ellenem bármit, mondhat bármit, nem tudok kiábrándulni belőle. Aztán amikor elhagynak szépen lassan megtanulok élni nélküle, de ugyanúgy szeretem még akár évekig is, amíg nem jön egy új szerelem.