Milyen érzés az, amikor valaki kiszeret a másik félből és nem vágyik rá, hogy az élete része maradjon?

Huh! Hát olyan, mint amikor vagy egy céges csapatépítőn olyanokkal, akikkel régen jóban voltál, de már nem és alig várod a buli végét. Mindenki jól érzi magát a parketten, csak te kacsintgatsz már az órádra.

Vagy amikor a másikra egy vadidegenként tekintesz. Vagy egy távoli rokonként, régi barátként, akivel már nem vagytok jóban. Vagy mellette, ismered, de semmit nem érzel iránta.

Ilyen nekem is volt.

Könnyebb lett az életem mert igazából sok volt a konfliktus ami megnehezítette az életemet.

Én kértem hogy változzon, szóltam hogy nekem ez vagy az nem jó és mindig magyarázkodott, de így de úgy de amúgy .

Idegőrlő volt vele a kapcsolat és amikor már 1 éve egyre rosszabbul voltam vele hirtelen jött a felismerés hogy nem tesz boldoggá, nem is szeretem.

Semmit nem nyújt , csak elvenni jött.

Esküszöm felszedtem 10 kilót amióta szakitottam, boldog vagyok és újra szép nőnek érzem magam.

Újra van olyan párom aki szeret.

Rájöttem hogy szerethető vagyok. Mellette borzalmasan éreztem magam, nélküle sokkal jobb.

Eddigi kapcsolataimban mindig én voltam,akivel szakítottak és mindig harmadik fél miatt.

Kis ideig,kb fél évig éreztem nagy űrt,hiányt,de utólag és józanul meggondolva ez inkább az érzésnek, az érzés hiányának szólt nem pedig annak az embernek, aki kilépett az életemből. Tudod én úgy vagyok vele, hogy ha valaki elmegy, akkor nem jöhet vissza hozzám. Érdekes és a sors fintora, hogy akik elhagytak, azok mind vissza akartak jönni, sőt az egyik 18 alkalommal keresett meg, ilyen olyan formában. De nem volt visszaút és ez így is marad. Sem ex társnak, sem barátnak, sem havernak nincs új esély és nem maradhat az életem része sem. Miért is maradna ?

Ha feladatunk volt egymással, azt letudtuk nyilván és ennyi. Nekem eddig ez a szemlélet megnyugvást és sok téren előnyt, nem kevés előnyt hozott annak ellenére, hogy pár éve sem társam, sem pedig igazi barátom nincs.

F

Akivel már csak megszokásból, kötelességtudatból vagy vele. De igazából teljesen mindegy hogy mennyit vagytok együtt. A lényeg, hogy nyugalom legyen, ha ez úgy oldható meg hogy csendben ültök egymás mellett akkor úgy.

El tudod képzelni a jövődet nélküle és egyáltalán nem törnél össze ha faképnél hagyna. Sőt ez lenne a megmentés mert nem nem neked kellett megtenni a lépést