Hogyan lehet úgy tovább élni, hogy a szeretett személytől nem kapsz már több üzenetet?

pocsék érzés, nekem is volt ilyen...

Igazából nem is az volt a legnagyobb baj, hogy üzenetet nem kaptam, hanem sokáig az, hogy féltettem őt, mert hamar bele lehet vinni a rosszba és minden téren könnyen baja eshetett.

De valóban egyre kevesebbet és kevesebbet gondoltam rá, persze sokat segít ha el tudod tölteni az idődet.

Van mikor az idő sem gyógyítja be azt az űrt, amit a másik személy hagyott magaután. Sajnos vannak ilyenek, előbb utóbb felemészt majd, ezért elébe kell menned, hagynod kell, hogy a fájdalom megtépázzon, de ne legyél függő tőle, 1-2 év esetleg és utána keress párkapcsolatot, lehet először undorító lesz, meg összeférhetetlen, meg a hátad közepére sem akarod, meg az egész lénye taszítani fog, de néha vannak esetek amikor megkell erőszakolnod kicsit magad, és esélyt adni magadnak, a másiknak, hogy szabadulj, mert ilyenkor, amikor az idő is csődöt mond, csak egy másik személy fogja tudni úgymond felülbírálni az előző személyt.

Én így voltam, nagyon sok év szenvedés és vágyódás után, mikor már semmim nem volt amit veszthetnék, elkezdett zavarni, hogy elszalad mellőlem az élet és az idő, zavart már, hogy csak várok, mint valami királylány egy toronyban, zavart, hogy mindig csak rágondoltam, zavart, hogy mindenkiben őt kerestem, a testét, a személyét....és sorra dőltek be az új kapcsolataim, egészen addig, amíg már olyan nagy düh és harag volt bennem, hogy kihagyom a dolgokat egy olyan ember miatt, akinek a fejében már ezer éve nem vagyok ott, aki már boldog családanya, meg minden....én meg....1 év, 2 év, 3-4 év után is őt akartam.

Itt a düh megerősített, és fogcsikorgatva, de nyitottam, és jól sült el, sikerült elfelednem őt. Nagy csata volt, hosszú és kimerítő, de végül én győztem az elmém fölött.

Remélem te nem jársz így ahogy én, de ha így járnál, hát akkor eléggé jól beszptad a nagy lofszt, mert ez évekig meg fog nyomorítani téged. F

Mint ahogyan az öreg bohóc mondta:

"Van máááásiiik!".

Azaz: lesz másik.