Mikor és hogyan működött az, ha szakítás után folytatjuk a kapcsolatot?

A (volt) barátnőmmel 3 év 8 hónapig voltunk együtt. Végig "táv" kapcsolatban voltunk, de nem nagy táv csak 200 km. Azt hittük, hogy nehéz lesz aztán mindketten sokat áldoztunk a másikért és azt néztük, hogy sajátmagunk mit tud még beleadni ahelyett, hogy a másik mit adott.

Később ahogy jobban megismertük egymást rájöttünk, hogy sok nézetben való eltérés van köztünk. Ezek olyan dolgok, amik nagynak tűnnek (hit-vallás-politika-személyiség), de amellett, hogy mindketten rendíthetetlenül megbíztunk a másikban, nem hazudtunk, hűségesek vagyunk és szeretjük egymást és akarjuk egymást és a kapcsolatot építeni, amellett elenyészett. (Például házaspárokról néha megtudom, hogy az egyik ellenzéki a másik Mihazánkos, de attól még ugyanazt a családot építik szeretetben és elfogadásban.)

A kapcsolatunk túl élte ezt is stb. Nagyon erősnek éreztem magunkat és harmadik évünket kezdve összeköltöztünk külföldön, mert ott lett munkám és ekkor velem jött, pedig nagyon (nagyon-nagyon. ebben is különbözünk én bátrabb vagyok ő félős) félt. De nem akart visszatartani, és munkát keresett. Végül nem talált és vissza kellett költöznie Magyarországra (ennek van reális oka).

Mindenesetre elhatároztam, hogy megkérem a kezét, mert nagyszerű volt vele lakni.

Viszont sajnos január körültől nagyon sokat kellett dolgoznia, nagyon kifáradt és a mostani nagy távolság tényleg rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Nekem június végéig külföldön kell maradjak. Azt gondoltam addig kibírjuk.

Végül Május körül kijött, akkor éreztem már, hogy nem szeret úgy, mint eddig. az elmúlt 4-5 hónap alatt kiszeretett belőlem (ez alatt én többször is féltékeny voltam kollégáira, ami előtte sosem fordult elő.) és csak azért jött ki, hogy megnézze vajon van-e még jövője a kapcsolatunknak. én megtettem amit tudtam. nagyon készültem, hogy jön. vettem kis édességeket neki, főztem új dolgokat, vettem a kedvenc alkoholját, még magamnak is új férfi parfümöt stb. nem tudom. amit tudtam megpróbáltam, hogy ne úgy tűnjön, hogy én már megszoktam őt és nem próbálkozom. Valahogy azt akartam mutatni, hogy én igenis belerakok a kapcsolatba továbbra is.

Egy este kimentünk pár baráttal meginni valamit és én iszonyatosan berúgtam (a szorongás miatt, mert éreztem a kapcsolat halálát). nagyon nem voltam jó állapotban. Hazafelé nem emlékszem sokra, de hazajutottunk bár nem biztonságban...

Másnap szakított velem, mert annyira kiakadt, hogy így berúgtam és nem vagyok képes kontrollt tartani és nem érzi magát biztonságban mellettem.

Sok indok volt még mellette, hogy nem értünk egyet politikailag meg ilyesmik, de ezek nem számítottak igazán, amíg szerettük egymást. ő már nem szeretett.

Beszélgettünk két napot és hazautazott. Békében és méltósággal váltunk el.

Ezután én elhatároztam, hogy nem fogok inni. Nem miatta, hanem mert rám van rossz hatással az alkohol és igazából nincs rá szükségem. Plusz félek, hogy talán egy kezdődő alkoholizmus tüneteit látom. Jobb pia nélkül.

Aztán szakítás után egy héttel beszélgettünk telefonon pár órát, hogy átbeszéljük a kapcsolatunkat és ott sokkal keményebben és őszintébben tudtam neki elmondani, hogy valójában én mit éltem át, és mit beleraktam a kapcsolatba. Akkor megbánta, hogy szakított velem és meglátta/megértette, hogy ő sem tökéletes és sokat hibázott, amit én megbocsátottam és ő nem értékelt engem eléggé. Megbánta, hogy megszokott engem és azt, hogy sok mindent megteszek érte. Az is nagyon-nagyon imponált neki, hogy nem iszom alkoholt, pedig esküvőn is voltam a héten stb.

Aztán elkezdett keresni, érdeklődni felőlem sokkal többet. Sokkal jobban igyekezett és figyelt rám, amit nem értettem.

Egy hét múlva megkért, hogy beszéljünk komolyan és nyugodtan és azt mondta, hogy megbánta, hogy szakított velem. elhamarkodott volt, amit tett és nem kellett volna.

Nagyon-nagyon hiányzom neki és szeretné folytatni velem.

Furcsa helyzet állt elő, mert ő szakított és most ő kéri vissza magát.

Nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel.

Szerintem van esély, hogy ez egy jó lecke mindkettőnknek, egy újabb hullámvölgy, amiben talán mélyebbre süllyedtünk, mint kéne, de tanulhatunk belőle, hogy nem szabad megszokni a másikat és nem megbecsülni őt. mindig értékelni kell, hogy mennyi mindent megtesz értünk. Ez neki is és nekem is lényeges.

Szerintem változhatunk a jó irányba bizonyos dolgokban, mert képesek vagyunk rá. viszont sok minden alap nézeteltérés ugyanúgy megmarad. Viszont ezek sokáig nem voltak lényegesek, de most ott lebeg felettem, hogy akarok-e olyan lánnyal lenni, aki mást gondol 10 dologban mint én. és nem akarok... de VELE viszont akarok lenni. ŐT szeretem és ha újra tenne ő is a kapcsolatért, akkor akarnám vele folytatni...

Köszönöm, hogy ha végig olvastad.