El lehet fogadni, hogy nem lesz saját gyerekem?

Párom 42 éves nő, én 34 éves férfi vagyok és 7 éve élünk együtt, illetve neveljük közösen az ő korábbi házasságából született két 10+ éves fiút. Eddig viszonylag minden rendben volt, persze voltak súrlódások, de alapvetően mindig együtt képzeltük el a jövőnket. Körülbelül egy éve párom felhozta, hogy maximum 1-2 éven belül szülne nekem saját babát. Akkor megbeszéltük várunk kicsit, teszünk félre pénzt is meg magunknak is kell egy kis változás.

Aztán most eléggé becsapva érzem magam, mert egyik este egy közös családi nap után közölte, hogy gondoljam át merre tovább, de ő már 42 évesen nem fog szülni, keressek olyat aki akar. Úgy érzem ki lettem használva erre a 7 évre, neveltek a gyerekeket, beletettem a házba az energiát, időt és pénzt.

Érdemes lenne elfogadom hogy nem lesz saját gyerekem és folytatni a pótapa szerepét élni a családi életet, vagy tényleg inkább lépjek míg van időm? Szeretem őket, de van egy kis üresség, hiányérzet is bennem.