Szakítás feldolgozásához tippek?

2 éve voltunk együtt a párommal. Én 21 éves lány,ő 21 éves fiú. Tudom nem sok idő,de épp elég a megannyi közös emlékhez. Együtt laktunk már több mint egy éve. Nálam laktunk,mert engem az ő szülei nem bírtak,ezért én nem akartam ott lakni, Abba a faluba. Viszont ő itt nem szeretett lenni,a mi városunkban. Eleinte még csak utalt rá,de egy féléve folyton elakart tőlem költözni. Tavaj szeptemberben elment reggel dolgozni. Én éjszakás voltam,aludtam. Arra keltem fel,hogy írt egy üzenetet,hogy eljött a munkahelyéről,mert halálosan beteg,de az anyjához ment,nem ide haza. Persze kiderült hogy nem beteg csak akart már hazajönni. Én kitettem őt,viszont annyira könyörgött,mivel én is szerettem megbocsájtottam neki. Majd múlt héten megint gondolt egyet,és összepakolta a cuccait elment. Mivel már annyira lelkibeteg volt,hogy itt kell laknia,ezért mondtam akkor költözzön haza,erre előállt azzal,hogy én kidobom ezzel őt,és tényleg el is ment. De visszajött,hülye fejemmel megint visszafogadtam. Majd másnap megint elment,állitolag nem költözött haza,hazajött volna(csak vhogy mégse jött) ezért mondtad hogy hagyjuk békén egymást. Megint könyörgött,sírt hogy hazaakar jönni,adtam neki egy esélyt. 1 hét telt el napra pontosan,megint éjszakás vagyok,semmi vita semmi nélkül,arra keltem fel tegnap fél2kor,hogy elszökött amíg aludtam. Nem azt akarom megkérdezni most tőletek,hogy mit tegyek,én hibám,én hülyeségem. Csak annyira fáj,mert tényleg szerettem,hogy engedjem el őt? Valami tipp?