Volt itt igazi érzelem a részéről?

31 éves férfiként ismerkedtem egy 21 éves lánnyal. Sok randin voltunk és ő is folyamatosan adta a jelét, hogy érdeklődik, volt, hogy ő szervezett találkozót, tett energiát a megjelenésébe is. Megbeszéltük, hogy a korkülönbség ellenére meg szeretnénk próbálni és úgy tűnt ezek után, hogy igazán megnyílik előttem, fizikailag is jobban elkezdett közeledni (csókon túl nem jutottunk, de átölelt, hozzám bújt stb). Kezdtem beleélni magam, hogy hosszú kihagyás után lesz egy párkapcsolatom. Amikor végre összejöttünk, elmesélte ezt a barátnőinek és a családjának és az anyján kívül mindenki, barátnői, bátyja, sőt még "haver" férfi ismerősei azt tanácsolták neki, hogy a korkülönbség miatt ez a kapcsolat egy nagyon rossz ötlet és minél hamarabb hagyjon ott. 2-3 randevú erejéig voltunk egy "pár", ha ilyen rövid időre lehet ezt egyáltalán mondani. Utolsó találkozónkon már eléggé intenzíven éreztem a távolságtartását és elmondta, hogy mindenki ellenzi a kapcsolatunkat (soha nem találkoztak velem) és ő ezt így nem bírja csinálni, meg hogy már attól fél, hogy a mellettünk elsétáló emberek mit gondolnak, ha ránk néznek. Kvázi pedofilnak éreztem magam a szavai hatására. Egyszerűen nem értem, hogy történhetett ez, hiszen én boldognak láttam őt magam mellett. Őszintén szólva ez így sokkal rosszabb volt annál, mintha egyáltalán soha meg se ismertem volna és maradok tovább egyedülálló. Keresek már persze azóta új kapcsolatot, de néha még eszembe jut ez az egész. Talán az a legfájóbb az egészben, hogy egy igazán jó értékrenddel bíró lány volt és ilyet találni manapság, aki még ráadásul szingli is (nem várom el, hogy 10 évvel fiatalabb legyen)... Azzal nyugtatom magam, hogy ha igazán érdekeltem volna őt, akkor mások véleménye nem tudott volna így hatni rá.