Elmesélnétek a legfájdalmasabb szakításotokat és a továbblépéseteket?

Olyan fajdalmas ezeket olvasni..

Olvasni is fájdalmas és érezni is. Ebben vagyok, nem tudok aludni se és fáj mindenem. Legjobban az emlékek.

18 évesen történt, éreztem, hogy a kapcsolatom már nem jó, de nem akartam még kilépni. Nagyon összevesztünk egyik nap. Másnap reggel a suliban még mosolygott rám, próbált cuki lenni, én még haragudtam rá. Elkezdődött az óra, ő abban a 45 percben eldöntötte, hogy szakít velem. Szünetben volt képes ezt megtenni. Aztán mennünk kellett órára. Azt mondta nagyon szeret de nem akar többet fájdalmat okozni nekem úgyhogy legyen vége. Na nekem ez akkora arcon csapás volt, a semmiből mond egy ilyet... El sem akartam hinni. Három hétig még ostromoltam, ha mást nem legalább beszélgetni akartam. Ő nyíltan nem mert lekoptatni ezért direkt megalázott többször is, hogy lekopjak róla. Én abban a három hétben alig ettem valamit. Sokat sírtam. Nem tudtam koncentrálni semmire. Aztán egy kicsit jobb lett, erre megtudtam, hogy a szakítás valódi oka a "nem kell érte aggódni" lány volt. Kitették Facebookra, hogy összejöttek. Ez azért nagyon fájt. Több, mint fél évbe telt a továbblépésem. Sokat voltam barátokkal, buliztam, pasiztam (semmi komoly), új hobbiba kezdtem, lefogytam (szándékosan, egészségesen). Jól jöttem ki belőle és amúgy nem sokkal később ők is szakítottak :D

14, de jó, hogy jól jöttél ki belőle. :) ez régen történt ?