Még csak 1 év telt el az összeköltözésünk óta, de már most utáljuk egymást sokszor, és nem is halad a kapcsolat semmilyen irányba.leültünk minden veszekedés után beszélni,de olyan mint a 12-es csapdája,ugyan oda kanyarodunk.Vessek véget a sztorinak?

Kiderült,hogy olyan sok mindenben különbözünk,hogy csak nézünk mind a ketten. Pár példa erre: Ő éjjel 2-ig fent van,és filmet néz,én aludnék,de áthallatszik,és villanyoz is mellette, engem zavarnak a fények. Másnap fáradt,alig akar csinálni valamit,én hazajövök ugyan úgy tennem kell a dolgaimat.Sokszor ígérget,semmi sem teljesül, ellenben ha én mondok valamit,meg is csinálom. Rengetegszer gyerekesen viselkedik, kibujkál a felelősség alól,én viszont beleállok.Nincs jövőképe,hogy mit hogyan csinálna,nem is tervezgeti,hogyan alakítsuk az otthonunkat (munkálatok,felújítás). Ő szeret mászkálni, simán itt hagy, 4-5 napra is,ha koncertre akar menni. Nekem addig ki van adva a feladat,hogy mit csináljak meg,mire megjön. Szereti a pénzt gyerekws hülyeségekre, szükségtelen dolgokra elkölteni,de a házra nem töpöget, ellenben én igen.Simán elél koszban,vagy megvárja amíg más elvégzi helyette, én viszont megcsinálom (mivel muszáj,és nem azért mert annyira szeretek takarítani).Más a világnézete, mások a céljai, elven az álló vízben, viszont rám ez nem igaz. Kitalál dolgokat,hogy miért nem volt ideje ezt meg azt megcsinálni, jómagam nem élek kifogásokkal. Sokszor leültünk már, rábólintottunk mind a ketten,hogy változtatni kell a dolgokon,ez működik pár napig,aztán újra kezdődik a veszekedés előröl. Ezek miatt a különbözőségek miatt úgy érzem semmiképp sem működhet. Valakinek bármilyen tanácsa,mit lehetne még tenni a kapcsolat "megjavításának" érdekében?