Hogyan lepjek tul rajta, el mulik ez valaha leszek meg boldog?

Sziasztok

utolsó reménységemben írok ide, ez az elso alkalom. Roviden, egesz eletemben maganyos voltam sosem voltak baratnoim, se parkapcsolatom. Pontosabban volt egy tavkapcsolatom ami 3 evig tartott (16-19 év), ahol csak egyszer egy even lattuk egymast, a szuleim foleg anyum nagyon ellene volt ( a fiu roma volt). Mely depresszioba estem, 5 evig konkretan iskola es munkan kivul a hazat sem hagytam el, valahogy sosem volt motivaciom vagy erom valtoztatni. 5 ev utan eldontottem hogy ismerkedem, es megismertem egy fiut ( roma) akivel majdnem egy evet voltunk egyutt. A kapcsolatban heti szintuek voltak a veszekedesek, káromkodás, lealázás - mindig az o reszerol. Voltsk szep pillanatok is, viszont most vegleg szakitott velem - azert mert egy veszekedes utan ki akartam vele bekulni es irogattam neki es hivogattam. 25 eves leszek egy honap mulva es ugy erzem ezt a fajdalmat mar nem veszelem at. Mar egyszer szakitott velem par honapja es szo szerint manikus allapotba kerultem, nyugtatokon eltem. A kerdesem az lenne, nem is tudom kerdes e ez, lesz az eletem valaha jobb leszek valaha boldog? Tudom hogy nagyon buta es marmar gyerekes a kerdes, de en oszinten ugy erzem hogy foloslegesen elek, nincs ertelme a mindennapjaimnak, hogy sosem tortenik velem semmi jo mindig csak a fajdalom. Egyebkent is gyenge ember vagyok, de mar ennyi ev depresszio, szorongas, magany utan semmi ero es bizakodas nincs bennem a jovo es a boldogsag fele. Most is visszaestem ebbe az allapotba, nem eszem nem alszom meg zuhanyozni sincs kedvem, csak fekszek vagy maniakusan jarkalok a hazban es megallithatatlanul sirok. Nem sajnaltatom magam, es tudom hogy ez nem normalis ahogy viselkedem, de elveszettnek es nagyon maganyosnak erzem magam. Voltatok mar hasonlo helyzetben, es ha igen hogy leptetek rajta tul? Kerlek ne iteljetek el, koszonom

25/L