Mennyire kell megmagyarázni a szakítást?

Pedig tényleg nehéz megmagyaráznom magamnak is. Sok apróságból tevődhet össze, amik külön külön nem okoznának nagy gondot, de együtt igen. És nem tudok hinni abban, hogy ennyire gyökeresen meg lehet változtatni valakit.

Nem érzem, hogy meghallgatna, hogy empatikus lenne. Nem házias, inkább hanyag és rumlis, ami nagyon zavar. A jövőről is beszélgettünk, és máshogy képzeljük el (lakás vs ház, főváros vs vidék és társai kérdések). A pénzkultúránk is teljesen más. A fontos kérdésekben teljesen máshogy vélekedünk, és mint mondtam, egyesével ezek nem gondok, de együtt már igen. De ami a legfontosabb, hogy abszolút nem éreztem gondoskodónak, megértőnek. És nem tudnám megmondani, hogy min kellett volna változtatnia ezen, egyszerűen csak éreztem, hogy valami nem oké, és ez idővel egyre erősödött.

De eleinte ezzel nem foglalkoztam, megszerettem, ehhez hozzájött a megszokás is. Nagyon jól éreztem magam a jelenlétében, de ha a jövőre gondoltam, akkor megrémültem, mert tudtam, hogy ezek a dolog sokkal rosszabbak lesznek idővel.

Külön-külön mindet jeleztem már neki, talán 1 napig tartott a változás, utána minden vissza a régi kerékvágásba.