Ebben a helyzetben megmagyaráznátok a szakítást?

Csak 11 hónapig voltunk együtt, de mostanra már mindennaposak lettek a vitáink. Ő 43 éves, a válása óta (kb. 5 éve) nem volt normális, komoly kapcsolata. Eleinte amikor még furcsának találtam a viselkedését (nagyon csendes volt, bizalmatlan, zárkózott), avval magyaráztam, hogy biztosan "elszokott" a nőktől, ezért nagyon türelmes és megértő voltam vele. A helyzet azóta sem változott érdemben, az érzéseiről továbbra sem beszél. Az anyukájával és a gyerekeivel egyetlen egyszer találkoztam, amikor bemutatott nekik. Mivel az anyukájánál lakik, ezért azt mondta hogy hozzá ne menjünk, mindig csak nálam találkoztunk, csak hétvégente jött. Többször rákérdeztem, mik a tervei a jövőt illetően, erre mindig ez volt a válasz: "nem tudom még, de az biztos, hogy nem szeretnék majd veled összeveszni". Bármi közös programot szerettem volna (mozi, nyaralás, étterem, cukrászda) mindig csak húzta a száját, hogy most nincs kedve. Az utóbbi időbe pedig elkezdett a külsőmre negatív megjegyzéseket tenni (pozitívat sose mond, mert elmondása szerint neki nem szokása ilyeneket mondani hogy szép vagy, szeretlek). Hétvégén aztán teljesen besokalltam a viselkedésétől és mondtam neki, hogy most egy jó darabig ne beszéljünk, ne találkozzunk. Az elmúlt pár napban nagyon jól éreztem magam, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Ő persze írogat minden nap (Jó reggelt, Jó éjt, sőt ma még a Hiányzol szót is sikerült leírnia). Szerintetek meddig várjak még avval, hogy megmondjam neki, hogy a szünetnek részemről vége, mert én szakítani akarok? 32/N