Tényleg egy idióta vagyok, hogy ilyen miatt szakítottam?

A párom szörnyen családközpontú. Nagy a családjuk, nagyon összetartóak. Az a tipikus, akik minden vasárnap összeülnek, meg hetente közös programot szerveznek. Önmagában ez még nem lenne akkora gond, de én másik városban élek, kb 2 óra az út köztem, és a családja között. Elmondtam a páromnak, hogy úgy érzem nincs saját életem az ő családi programjaik miatt, nemhogy minőségi együtt töltött idő. Ez valamit javított a helyzeten, de a probléma nem oldódott meg. Állandó visszautasítások a részemről, rajta is láttam, hogy mennyi mindenről mond le miattam, és elkezdtem érezni, hogy ez szép lassan mindkettőnket mérgez. Hiába szerettem annyira, mint még senkit idáig, mégis szakítottam, mert teljesen más elképzelésünk volt az életről, és akkor még nem tértem ki a házasság és gyerek kérdésére, amire itt nem is akarok.

Külső szemlélőktől (család) azt kaptam meg, hogy egy idióta vagyok, ha szeretem, de emiatt szakítottam, mert szerintük ez egy megoldható dolog lenne. Miközben nekünk ezt 3 év alatt sem sikerült orvosolnunk.