Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg egy idióta vagyok, hogy ilyen miatt szakítottam?
A párom szörnyen családközpontú. Nagy a családjuk, nagyon összetartóak. Az a tipikus, akik minden vasárnap összeülnek, meg hetente közös programot szerveznek. Önmagában ez még nem lenne akkora gond, de én másik városban élek, kb 2 óra az út köztem, és a családja között. Elmondtam a páromnak, hogy úgy érzem nincs saját életem az ő családi programjaik miatt, nemhogy minőségi együtt töltött idő. Ez valamit javított a helyzeten, de a probléma nem oldódott meg. Állandó visszautasítások a részemről, rajta is láttam, hogy mennyi mindenről mond le miattam, és elkezdtem érezni, hogy ez szép lassan mindkettőnket mérgez. Hiába szerettem annyira, mint még senkit idáig, mégis szakítottam, mert teljesen más elképzelésünk volt az életről, és akkor még nem tértem ki a házasság és gyerek kérdésére, amire itt nem is akarok.
Külső szemlélőktől (család) azt kaptam meg, hogy egy idióta vagyok, ha szeretem, de emiatt szakítottam, mert szerintük ez egy megoldható dolog lenne. Miközben nekünk ezt 3 év alatt sem sikerült orvosolnunk.
Az ilyenek lehuznák az osszes pénzed is nekik kéne élned.
Csicskát keresnek csak.
Hát téged jól behálóztak.
Tanuld meg, hogy ha valami zavar, akkor az igenis jogosan zavar.
Ha neked arra van igényed, hogy ketten legyetek, akkor a másik fél ne húzza már keresztül minden alkalommal. Ez tiszteletlenség!
Szerintem nagyon is jól tetted, hogy szakítottál. Találsz jobbat.
"Külső szemlélőktől (család) azt kaptam meg, hogy"
Család, mint külső szemlélő? Pff....
Hát bizony a család a legelfogultabb szemlélő. Főleg anyós-após jelölt... Szerintem halgass mindig a szívedre. Az a legjobb "szemlélő"!
Elég gáz a családod, hogy nem támogat a döntéseidben. Amúgy az enyémek is ilyenek, de le kell szarni a véleményüket.
Valószínűleg én is hasonlóan döntöttem volna, egyszerűen más nálatok a prioritás.
Talán az vagy. Amit leírtál azok alapján felelőtlenség lenne ítélkezni. De részemről egy olyan kapcsolatért ahol mindketten szeretitek egymást , jobban mint bárkit" és képesek vagytok megbeszélni a problémát és áldozatokat hozni egymásért . Megtennék bármit . Mert nagyon ritka ha sikerül találnod egy ilyen embert a világon .
Azt írtad, hogy megbeszéltétek és jobb lett. Ha nem elég akkor beszélnék vele újra meg újra. Nekem ez belefér, megérné. Illetve részedről is megpróbálhatnál mondjuk beilleszkedni és valahogy összehozni a családi programot és a magánéletet. De ha nem megy , akkor le kell ülni komolyabban .
Meg kell mondani, hogy neked ez nem fog menni. Vagy a család vagy te. Kicsit úgy érzem, mintha te nem hittél volna benne és nem adtad volna meg neki az esélyt, hogy válasszon. Ezért is gondolkozol még ezen.
Az, hogy minden nap vitatkoztok róla az egy dolog. Ha egy random párkapcsolat akkor elég ok a szakításra. De ha ő is jobban szeret téged bárminél akkor megváltozik. Mert még úgy is boldogabb lenne veled , mint nélküled.
Ha nem tud megváltozni vagy nem akar. A családot választja helyetted és te sem változol meg és nem tudnátok így együtt élni, akkor viszont nincs mit tenni. Az nem működne.
Nem lett volna jobb, nem lett volna változás. Sajnos ő az a fajta aki még nem szakadt le a családról, hiába nem lakik már otthon…
Volt hasonlóban részem, barátom nem akart családot alapítani mert hát ott a szülői ház és a testvérének van a 7 éves lánya… akit folyton programoztatott mintha az apja lenne (biológiai apa lelépett).
Nem kösz…
Jól tetted a szakítást. Te csak másodhegedűs lettél volna a családi koncerten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!