Jól teszem ha ezek után szakítok vele? Igazam van?

Úgy indult az egész, hogy bámult egy pasi a villamoson, aztán leszállt ott, ahol én, követett kicsit, majd lefotózott a telefonjával. Otthon a páromnak meséltem, és mondtam is, hogy milyen creepy, kínos, undorító, és, hogy minek kellett ezt, vajon tényleg erre akar-e recskázni, mikor tele a net rendes pornóval.

Erre teljesen rideg fejjel ez jött ki a páromból: "Lehet, hogy azért fotózott le, mert meglepődött, milyen merész vagy, hogy kiteszed a narancsbőröd abban a rövidnadrágban"

Kértem, hogy ismételje el, erre elismételte. Azt mondta, komolyan gondolja. És, hogy fb-on van valami csoport, ahol embereket járatnak le, és nem akarja, hogy valaha is ott végezzem, ő ezen szorong.

Ezek után én 3 napig nem álltam vele szóba egyáltalán.

Annyit megjegyzek, hogy 7 éve sportolok, mindenki szerint jó alakom van. Narancsbőröm valóban van, de minimális, sokkal kevesebb, mint az átlagnak, sőt, igazából 20 éveseknél is átlag alatti, amennyi nekem van, én pedig 29 vagyok már.

Sokan érdeklődnek irántam, és nők is elismernek, szoktak is öltözködési/sminkelési tanácsokat kérni tőlem, szóval nem az a fajta vagyok, akit meg szoktak szégyeníteni, hogy hogy néz már ki, meg miért nem öltözik fel rendesen.

3 nap után írt a párom, hogy bocsássak meg, nem gondolta komolyan, csak az utóbbi időben azt vette észre, hogy baromi nagy az egóm. Olyan szilárd önbizalmam van, hogy nincs miért udvarolni nekem. És, hogy irritálta hirtelen abban a pillanatban, hogy felmerült bennem, hogy egy idegen pont recskázna az én fotómra, meg, hogy alapnak veszem, hogy azért fotózott és követett, mert biztos olyan nagyon szép vagyok.

Hát, ez akart lenni a békülős, magyarázkodós üzenet, de nálam talán még rontott is a helyzeten.

Úgy érzem, meghalt bennem minden. Nem tudom, hogy ezek után valaha is képes lennék-e rá úgy nézni, szóval arra hajlok, hogy szakítani kellene...