Mennyire hibás a másik fél?

Egy biztos, ebben a témában nem létezik kompromisszumos megoldás.

Szerintem nem gáz, ha valaki bevallja, hogy nem áll készen, sőt!!

Ha a nő mindenképpen akar, akkor szakítsanak, különben valamelyikük garantáltan boldogtalan lesz.

A nem áll készen, de majd lesz csak később az nem őszinte. El kell mondani, hogy nem akar gyereket, soha.

Nálatok valahol borzasztóan félrement a kommunikáció, ha három éve egy ujjal nem érsz hozzá, de a nőd még mindig abban reménykedik, hogy lesz gyerek. Teljesen kizártnak tartom, hogy őszinte lennél.

Legalább saját magadnak ne hazudj! Olvasd vissza a saját kérdéseid! Rendszeresen azon kattogsz, hogy mi lesz, ha lesz gyerek, meg anyád követeli az unokát. Akkor miről is beszélünk?

Aki meg lassan 40 évesen, lassan egy évtizedes kapcsolatban azt mondja, hogy MÉG nem áll készen a gyerekre, az mindenkinek hazudik, önmagának is. Pont azért nem dugod meg a csajt ÉVEK ÓTA, nehogy véletlenül terhes legyen.

Én nem látom, hogy a kérdező azt írta volna, hogy még nem áll készen a gyerekre. Azt írta, hogy nem áll készen.

A hibád az kérdező, hogy az elején egyértelműbben kellett volna közölni, hogy nem akarsz gyereket egyáltalán. Tehát, soha nem is fogsz készen állni rá. Ha ezt mégis közölted, erről nem írtál, és a másik ezek után is azt gondolta, hogy majd változik a helyzet idővel, akkor az nem a te hibád.

Teljesen mindegy, hogy ki hibás. Egyszerűen szakítani KELL, ha egy ennyire fontos dologban nem egyeznek.

Innentől az a hibás, aki nem szakít, csak húzza a másik idejét.

Mindkettő hibás!

Az egyik azért mert erőlteti ahelyett, hogy szakítana, a másik meg azért, mert hagyja, hogy erőltesse ahelyett, hogy szakítana.

Te annyiban vagy hibás hogy 8 éve vagytok együtt, de azóta még mindig nem érzed késznek magad egy gyerekre. 8 ÉVE!

Szerintem a büdös életben nem fogod magad késznek érezni, mert a barátnőddel nem vagy megelégedve, nem is nézed ki belőle hogy jó anya lenne belőle. Napi szinten írsz ki kérdéseket ahol panaszkodsz a viselkedésére. Kapcsolatfüggők vagytok azért ragaszkodtok betegesen egymáshoz. És mindketten a másikra akarjátok erőltetni az elképzeléseiteket, amik gyökeresen eltérnek egymástól (a jövővel és a jelennel kapcsolatban).

Ebből így sosem lesz összhang. Lakótársként éltek egymással, de szakítani egyik sem fog. Mindkét félnél pszichés problémák vannak, mert ennek ellenére együtt maradtok, és megkeserítitek a másik (és a saját) életét.

Azt meg életed végéig mondogathatod hogy nem állsz készen. Majd csak elmúlik az egész élet....

Mindkét fél hibás, mert nem léptek ki ebből az egész mókuskerékből.

Azt nem érted meg, kérdező, hogy senkit se érdekel, hogy ki hibás. Egyedül te éled ezek mentén az életed. Ez a tipikus falusi paraszt mentalitás, hogy jajj, mit szólnak majd az emberek! Csak kifelé minden szépnek tűnjön, csak ne sejtse senki, hogy egy csődtömeg vagy.

Közben meg mindenki xarik rá, hogy te hogy élsz, kivel, mit csinálsz.

Egyedül a párod vêlemênye lenne érdekes, elvégre vele élsz párkapcsolatban. De téged egyedül ő nem érdekel. Képes vagy szöges bakanccsal gázolni a lelkêbe, csak vadidegen emberek ne gondoljanak rólad csúnyákat.

Komolyan fontosabb, hogy egy idegen az utcáról jó embernek gondoljon, mint az, hogy jó ember legyél valóban? Fontosabb boldognak és sikeresnek látszani, mint boldognak és sikeresnek lenni?

Annyira erőlteted a látszat fenntartását, hogy a valódi életed rovására megy, olyan emberek kedvéért, aki le se tojnak.

Ezért nem mersz szakítani, nehogy a szomszéd azt gondolja, hogy lúzer vagy. Közben meg pont azért vagy lúzer, mert ezt se mered meglépni.