Hogyan szakítottál milyen körülmények között?

Akkor amikor tudom , hogy nem dolgozik vagy tanul hogy könnyebben fel tudja dolgozni.

Szerintem délután 2 környékén jó mert akkor tud gondolkodni és talán tud aludni.

Jobb ha után már nem maradtok barátok sem mert nem tudsz majd tovább lépni és ő sem.

Vizsgaidoszak utáni nap, a nyár elején

Ebéd után, sokat beszélgettünk utána késő estig. A vonata másnap ment, uh még egy lakásban aludtunk.

Ne este! Ha sokáig beszélgettek, veszekedtek, akkor késő este már egyikőtök se tud hova menni.

A hétvégén pont jó, van ideje feldolgozni a történteket.

Lehetőség szerint nap közben, keríts egy nyugodt időszakot, hogy üljetek le, beszélnetek kell.

Biztos, hogy elsőre nem fogadja el, győzködni fog, de jobb kitartani amellett, hogy itt a vége. Egyszer túl kell esni rajta. Akkor is lehet neki egy kis egyedüllétet hagyni, ha nálad lakik. Ilyen esetben meg kell beszélni azt is, hogy mikor és hogyan tud elköltözni.

Felkelés után egyből ezzel lerohanni elég gáz. De egy nyugodt délelőtt leülni és megbeszélni, hogy hogyan tovább, az úgy elég humánus. Mihez képest, ugye.

Ja, az kimaradt, hogy mi hogyan szakítottunk. Lebukott este, hogy megcsal, ordítozás, veszekedés, összeszedtem pár cuccomat, könyörgött, ígérgetett, aztán elállta az ajtót. Ez se állított meg. 10 km-t gyalogoltam a városig, ott vártam meg a padon ülve, hogy hajnali 4-kor induljon az első busz.

Reggel utánam hozta az akkor már exem a maradék cuccom, kukászsákokba tömve. Könyveket is, mindent.

Így nem kéne csinálni.