Ha ír egy búcsúlevelet, miért keres utána?

Drogok. Az elmúlt fél évet ez nyírta ki. Rengetegszer ajánlottam segítséget, de semmi. Ígéretek tömkelege az volt, de változás sosem. Felnőttek vagyunk, és nem jutottunk sehova, csak lefelé. Tudom hogy nagyon kapaszkodik belém, csak azt nem hogy szeretetből, vagy mert nincs más aki ennyire törődne vele. A viselkedése pedig fordult egy jó 180 fokot azóta, amivel nem tudok már lépést tartani, mindent megpróbáltam már hogy megmentsem a helyzetet.

Ez az első hogy úgymond szakít, de aztán pedig mintha meg sem történt volna úgy csinál.

Ma felvettem a telefont neki.

Semleges dolgokról beszéltünk, majd amikor mondtam mik a terveim a jövőre, és egyedül hiszen elköszönt tőlem, ismét fordulat. Sérelmek, szemrehányások, egy csomó félreértés. Kérdezem hogy ezeket miért nem tudtuk soha megbeszélni? Miért kell pszichológushoz járnom ezért? Majd ismét fordulat és mély sajnálat. Sajnál mindent, de azért már kikészítette a kötelet maga mellé...

Elmondtam hogy én már nem tudok tovább segíteni rajta, nem jutunk sehova, és hogy a drogozása teljesen kifordította magából. Talán megértette nem tudom, de a végén már mindent csak sírva mondtam.

Talán most ez a beszélgetés kellett ahhoz, hogy ennek végérvényesen pont kerüljön a végére. Nagyon szerettem, de nem tudok tovább az ő életviteléhez igazodni.