Jobban járok, ha végleg szakítok vele?

Korábban írtam már ki különböző kérdéseket egy nővel kapcsolatban, azonban mindegyik más-más témára irányult, viszont itt összefoglalva leírom, hogy teljesen tiszta legyen a helyzet és a teljes történetet átlátva tudjatok segíteni a döntésemben, mert egyedül nekem túl nehezen megy. Akiknek elmeséltem a sztorit, azt mondták hagyjam. A történet hosszú lesz, így megköszönöm, ha elolvassátok.

Egy huszonéves férfi vagyok, aki összejött egy nála kétszer idősebb nővel. Kollégák vagyunk, egy helyen dolgozunk. Már 1-2 éve ismerjük egymást nagyon jó barátként, sokat meséltünk egymás életéről. Én folyamatosan kapcsolatban voltam, azonban amikor az utolsó véget ért, 1 hónapra rá összejöttünk.

Neki van egy négy évtizede tartó „barátsága”, ami a nő korábbi házasságából való kilépésekor egy távkapcsolattá alakult köztük. A férfi kb. 10 éve külföldön él, a nő pedig idehaza. Az életük abból áll, hogy minden nap háromszor beszélnek telefonon (reggel, ebédkor és vacsorakor), valamint az illető hazajön párheti rendszerességgel. Ezen felül az összemelegedésünk után kiderült, hogy a fickó haza akar költözni Magyarországra, bár tőle 150-200 kilométerre tervez házat venni (ezt még nem tudtam, amikor belementem a kapcsolatba).

Barátságunk során elmesélte a nő, hogy már több férfivel is ágyba bújt, mivel a távkapcsolatában még akkor sincs szex, amikor a férfi hazajön. Nekem azt mondta, hogy alig volt 15 alkalom, amikor a párjával összebújt a sok-sok év alatt. Egyszer meg is csalta, azt bevallotta és megígérte a férfinak, hogy megszűnteti a kapcsolatot az illetővel és elmondja, ha ismét „rosszat” csinálna.

Azonban továbbra is csalta a párját. Volt olyan férfi, akivel csak simogatták egymást az autóban, volt, akit csak lesz*pott (ezt én tudtam meg utólag) és volt akivel szexelt. Az elmúlt egy évben még szerelmes is lett egy illetőbe, azonban mindegyik férfinek csak a szexre kellett, így mindegyik lepattintotta vagy csak alkalomszerűen jártak el hozzá, ha kedvük úgy tartotta.

Mindenesetre év elején összejöttünk és minden napunkat együtt töltöttük. A kapcsolatunk „titkos”, nem akarja, hogy kiderüljön. Amikor velem van, akkor írogat a távkapcsolati partnerének és hazudik neki arról, hogy merre van. Van olyan, hogy szexelünk, aztán ha végeztünk kimegy és beszélget vele telefonon, mert jelenése van. Van két már majdnem felnőtt gyereke a korábbi házasságából. Az estéinket úgy oldjuk meg, hogy beosonok hozzá a házba, ő pedig ránk zárja az ajtót és senki nem tud semmit sem, a gyerekek vagy alszanak vagy nincsenek otthon. Az egész szituáció nekem nagyon fura volt, de csodaszép, romantikus és felejthetetlen élményeket szereztünk, azonban 3 hónap után okozott egy nagy törést bennem.

Egy napon feltűnt, hogy rejtegeti a telefonját és én belenéztem (tudom, ilyet nem szabad). Azt láttam, hogy másnak sír, hogy „kiesett a kosarából”. Meginvitálta őket telefonhívásra, amikor nem voltam vele. Láttam olyat, hogy telefonon szexchateltek és erotikus képeket küldött közben. Akibe szerelmes lett, annak mellettem is írogatott és a küldözgette magát neki továbbra is. Valakivel találkozni akart, általam ismeretlen célból ismerkedni. Párszor kaptam szolidabb képeket én is. Azt hittem csak nekem küldi őket, de láttam, hogy másnak is. Küldött nekem romantikus „csak neked” képeket. Másnak is elküldte ezeket.

Ami a legjobban fájt, az az volt, hogy több férfinek (4-5) olyan képeket küldött, amelyeken pucér. A nemiszervét küldte el, azt hogy maszturbál, fogdozza magát és szörnyebbnél szörnyebb videókat. Nem láttam olyan férfit a Messengerben (5-6 férfi!), akinek nem küldött magáról képeket.

Megbocsájtottam neki, megígérte nem csinálja. Azonban később megint belenéztem a telóba és ugyan képet nem láttam, de azt észrevettem, hogy törölgeti az elküldött üzeneteket. Sőt: azzal akart találkozni, akivel anno megcsalta a párját. Csak az illető lekoptatta.

Ezzel is szembesítettem, majd túlestünk ezen is. Elviseltem, mert beleszerettem és úgy éreztem, meg tud változni.

Azonban eljutott bennem a szerelem egy olyan szintre, hogy nem tudom elviselni, amikor a „párja” hazajön és vele van 4-5 napot. Három hónapja szenvedek amikor itt van és sírva hívom fel, ha ne hagyjon kínlódni. Ilyenkor ő is sír és azt mondja keresünk megoldást. Többször mondtam neki, hogy jobb lenne, ha csak mi lennénk. Erőltettem neki mindig, hogy mondja el. Ha szóba hoztam, hogy „hogyan lehetne a csak mi ketten”, akkor mindig azt mondta, hogy majd beszélünk róla. Soha nem beszéltünk. Amikor írtam neki, hogy „agyalok, vajon lesz-e olyan, hogy csak mi ketten leszünk”, akkor egyszer írt olyat, hogy „mi lenne, ha most nem agyalnál?”

Most ismételten eljött a faszi, én pedig sarokba szorítottam a nőt. Megmondtam neki, hogy lelépek, ha nem mondja el neki most. Háromszor kértem, semmit nem lépett az 5 nap alatt. Nekem esett, hogy hogyan zárhatna le egy ilyen hosszú kapcsolatot. Hogy hogyan várhatom el tőle, hogy csak úgy lezárja, mert én azt mondom. Azt mondja nincs ideje átgondolni, majd foglalkozik a témával, ha a férfi hazament és ő ráér gondolkodni, mert ezen még nem filózott (ne felejtsük el, három hónapja zokogtam neki telefonba, hogy ez így nekem nem fog menni hosszú távon).

Szerinte meg kéne értenem, hogy „csak barátok” és nem érti miért zavar, hogy együtt alszanak egy ágyban „az ágy két sarkában”. Én ezt nem tudom elfogadni. Még ha igaz is, akkor is fájdalmas, de szerintem ez minden embernek az lenne.

Most az volt, hogy mivel a szokásos módon csak annyit mondott, hogy „várjak”, „tartasak ki”, „keresünk mindenkinek kézenfekvő megoldást” – ahogy minden alkalommal, amikor hazajött a csávó -, elküldtem a fenébe. Ezt az váltotta ki, hogy amikor döntéshelyzetbe hoztam, akkor azt mondta: „Akárhogy is alakul, ha barátok leszünk, azért még elmegyünk néha valamerre?”. Úgy éreztem, mintha nem tudná eldönteni, hogy melyik sampont vegye le a polcról. Ez megalázó.

Tehát elküldtem.

Jól tettem? Lett volna ideje átgondolni, igaz? Eleve olyan dolgoknak tett ki, amiket nehéz volt elviselnem. Lett volna értelme várnom? Érzelmileg nagyon megvisel, hogy hallom, zokog ő is, de nem lép és hagy mindkettőnket belehalni.