Nárcisztikus párkapcsolat utáni érzések?

20, 22 Amúgy teljesen egyetértek veled én mint a kérdező. Alapból én is így gondolom sokan vissza élnek ezzel a nárcisztikus jelzővel a mai világban. Én mielött át nem éltem egy ilyen kapcsolatot nem is voltam tisztában azzal, hogy mi is ez... hallottam róla de igazából egy olyan dolognak tartottam amivel az érzelmileg gyenge emberek dobálóznak mert nem akarják beismerni hibáikat és így könnyebb nekik.

Sőt mikor ebben a toxikus kapcsolatban voltam akkor sem ez volt az eszembe, hogy na a párom biztos nárcisztikus hanem inkább csak azt éreztem valami nem oké, de nem úgy nem okés mint eddigi kapcsolataimban az eddigi párjaimban (veszekedések, nézet eltérések stb).... hanem megfogalmazhatatlanul, valami nagyon fura. Teljesen azt éreztem, hogy mintha az agyammal játszanának hiszen én nekem volt egy valóságom amit észleltem, hogy mi és hogyan történt, de a párom erről teljesen mást állított és olyan erőteljesen, és támadóan és manipulatívan, hogy én ezt egy idő után el is hittem. És ugyanez az összes történetében, hogy egyszer így mesélt valamit egyszer meg úgy, aztán meg ha felhoztam hogy én erre máshogy emlékszem és kérdőre vontam, akkor vagy jött a támadás, hogy én miért jegyzek ennyire meg mindent és rosszul emlékszek, vagy éppenséggel kit érdekel, hogy mit hogyan mesélt el stb. Ezt csak azért mondom el, hogy ezek a konstans ferdítések, hazugságok, a valóság megmásítása ez volt az amivel nálam jelentkezett egy olyan gondolat, hogy egy idő után nem voltam már biztos saját magamban és valóság érzetemben. És ez volt annak a jele, hogy na ez valami olyan dolog ami eddig nem történt még velem soha életemben. De amúgy még rengeteg más dolog volt amit hosszú lenne felsorolni...

Azt hittem én vagyok az őrült de közben azt is éreztem, hogy nem lehetek őrült mert hát eddig nekem semmi ilyen gondom nem volt. És ekkor jött velem szemben egy cikk erről illetve podcastek videók, ahol konkrét szituációkat is eljátszottak az emberek és teljesen a páromra ismertem bennük még a szavuk használata is ugyanaz volt... Ekkor kattant be a dolog nálam... Mert bármennyire is fura de már én is látom, hogy eszméletlenül egy sémán működnek...

És persze egyet értek azzal is, hogy magunkban is kell keresni hibát, csak szeritnem azért kapták fel páran a vizet a kommenteden, mert úgymond ez egy fájdalmas pont "nekünk" akik ezt a fajta abúzust átélték mert mi az egész kapcsolatunk alatt ezt csináltuk, hogy magunkban kerestük a hibát, és folyamatosan a kritikát kaptuk és az önbizalomleépítést stb. Szóval ezért nehéz ezt hideg vérrel kezelni mert "mi" ezen már túl vagyunk és pont ezért maradtunk a kapcsolatban ilyen sokáig, és ezért vagyunk utána ilyen rossz állapotban mert olykor még mindig magunkat hibáztatjuk a sok manipuláció miatt olyanért is ami aztán végképp nem a mi hibánk volt. Ezért is van hogy sokan vissza is kerülnek a bántalmazó kapcsolatba. Kicsit olyan ez mint a kábítószer...

Na de lényeg a lényeg én a kérdésemet már úgy írtam ki, hogy pszichológussal is végig zongorázva, hogy a kapcsolatomban én miben hibázhattam mert hát ilyen is volt jó pár dolog..... és azokból tanultam is és levontam magamnak a következtetéseket. Itt már csak azokra tértem ki direkt amikre nem találtam/találtunk okot és még is elszenvedtem.. Illetve ez is szerepet játszott, hogy elmentem egyáltalán egy pszichológushoz hogy megtudjam miben kell esetlegesen nekem is fejlődnöm. De szerintem a kérdésem kiírásából is látszik, hogy nem az a lényege, hogy most Nárcisztikus volt-e vagy sem a párom (tehát nem sárt dobálni szerettem volna.) Hanem direkt az érzéseimről volt szó, hogy ez a mély állapot meddig fog tartani és esetleg azonosulni tudnak-e ezzel emberek.

És abban is van igazság szerintem, hogy ezt az egészet olyan emberrel tudják megtenni aki ennyire befolyásolható vagy kevesebb önbizalma van vagy akár nem annyira tapasztalt. Ezért is fontos szerintem is tanulni, tanulni ebből az egészből és megerősödni és ha következőre belefut még egy ilyenbe az ember akkor fel ismerni időben.

Amúgy konkrétan nekem vicc ez az egész, hogy én ilyeneket írok mert én aztán a pszichológiát baromságnak tartottam és egy nagyon tudatos embernek tartottam magam. Ráadásul úgy gondoltam pszichológushoz csak a gyenge emberek járnak akik nem tudják megoldani maguknak a problémájukat és nekem soha nem kell majd. Aztán hát úgy néz ki át kellett élnem egy ilyet, hogy kicsit jobban átérezzem.

Mostmár egyébként én határozottan jobban vagyok és ezt kívánom itt mindenkinek. Le kell vonni belőle a tanulságokat és megerősödni és megtalálni a nekünk való párt mert valahol ott van a világban és valahogyan "örülni" annak, hogy ez megtörtént velünk mert csak megerősített. És igen egyet értek, nem itt (csúnya szó) "siránkózni" hanem mi magunk vagyunk a jövőnk kovácsai szóval hajrá hajrá csak keményen. A múlt az múlt!! De a jövő még elöttünk van! És ne hagyjuk hogy egy beteg ember elrontsa a jövőnket is ha már a múltunkat tönkre tette! Ne legyen hiába való, hogy mindezen mi átmentünk!