Valami jó tipp, hogy lehet valakit végleg elfelejteni?

Volt egy pasi, akivel együtt voltuk néhány hónapot, és fél éve ő szakított velem. Sajnos olyan helyzetben vagyok, hogy sűrűn láthatom, mivel szomszédom is, elköltözni nem szeretnék ezért, mert nem albérletben lakom.

A szakítás után nem könnyítette meg a dolgom, azért dobott, mert nem voltam vele elég jó szerinte, tajtékzott, hogy mennyire csalódott bennem, meg lehordott mindennek, hogy kétségeim se legyenek, mennyire szar alak vagyok. Ez azért megviselt, mert értem én, hogy megszűnt a szerelem, de nem tettem vele semmi durva dolgot. Utána meg még ő keresgetett, hogy beszélgessünk (de persze jó neki egyedül, ne értsem félre), pár hónapig ment ez, én nyilván reménykedtem, mert én még szerettem. Utána volt szünet, talált mást (nyilván nem mondta), de mikor annak is vége volt, megint írogatott. Én meg belementem eleinte. Végül már kiálltam magamért, hogy ne játsszon velem, ha nem kellettem, miért kell itt tenni a szépet meg szórakozni. Kihasználni, hogy meghallgatom ezek után is a dolgait.

Úgy gondoltam, ha lerázom (akár kicsit durvábban), talán megszűnik az agyalás is. De nem sikerült, sőt most kifejezetten rosszul vagyok. Kattognak a fejemben a régi történések, sértések, beragadt valami. Pedig én már nem akarom őt, mert leírta magát azzal a viselkedéssel előttem, ahogy szakítás után viselkedett (néha igen durva volt, részleteket most nem írok). Rosszkedvű vagyok, bizalmatlanabb a férfiakkal, mint bármikor, és cseppet sem érzem, hogy tudnék egy új kapcsolatba fogni így. Pedig tudom, hogy az tudna igazán segíteni, ha lenne egy új, pozitív dolog az életemben.

Köszönöm, aki elolvasta a regényt, 1-2 tipp jól esne, hogy mit lehetne még tenni ilyen esetben, hogy ne kattogjak. Az olyan dolgok megvannak, mint hobbik, sport, de amikor itthon vagyok egyedül, rám tör ez a fullasztó érzés.